Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Szerbhorváth György: Bevezetés német mitológiám lexikonába
SZERBHORVÁTH GYÖRGY • BEVEZETÉS NÉMET MITOLÓGIÁM LEXIKONÁBA 31 bizonyosan valóságos. Amikor fentebb visszaemlékeztem a „német dolgaimra”, azért tettem, mert „ex-jugoszláv dolgaim” ugyan lényegesek, de azok egy része még mindig jelenvaló. 18 éves voltam, amikor fölbomlott Jugoszlávia, úgyhogy addig én nem is nagyon „éltem meg” Jugoszláviát, ami pedig jelentős volt, az meg inkább a fenti „német dolgokból” tevődött össze. Illetve azóta keletkeztek újabb „jugoszláv dolgok” (amelyekre majd húsz év múlva fog nosztalgiával gondolni az ember, feltéve, ha eltűnnek addig). Például falumban a kínai üzlet, ahol hamisított Adidas kapható. A német dolgok viszont távol vannak, de nagyon. Kérdezhetik, gondoltam-e az emigrálásra. Arra, hogy az ősök németsége jogán német állampolgárságot kérnék. Gondoltam. De ehhez ki kellene utazni (ami technikailag igen bonyolult), és mostanság nekem az már nem is járna. Különben is, 30 év után az ember nem szeret teljesen új életet kezdeni, bár minden lehetséges. Azért sem szeret, mert az emlékeinek élhet, és ezen emlékek nem feltétlenül gondoltatják vele azt, hogy „de jó volna új életet élni!”, és főképpen, hogy „lehetőleg ugyanilyen életet ugyanezen a helyen!” Ebben a térségben ugyanis nagy divat a telepítgetés, hogy aztán megint mások kitelepítsék az embert. Lásd a német rokonokat (én eddig csak másfél évig éltem emigrációban, most újra itthon élek, de nem zárok ki semmit sem). Meglepő, hogy a nevezett site-on a viccek közt jónéhány boszniai háborús vicc is megjelent, amely nyilván nem lehet jugó-nosztalgikus avagy „hej, de szép volt anno”-típusú. Az egyik vicc szerint egy boszniai muzulmán menekült, Haso abbéli félelmében, hogy kitoloncolják Németországból, majomnak öltözött, és elbújt az egyik állatkertben. Másnap az etetők látják, eggyel több majom van a ketrecben. Rájuk uszítanak hát két tigrist, ritkítsák meg az állományt. Haso menekülni próbál, de az egyik tigris odaszól: „Ne félj Haso, mi vagyunk azok, Mujo és Alija a faluból”. Hülye egy vicc, ráadásul mit keres egy ilyen írásban, mondhatják Önök. Csakhogy a minap 1995 augusztusi napilapokat lapozgattam. Szépen eltettem ezeket „emlékbe”, mert ekkor zajlott a srebrenicai és a zepai muzulmánok deportálása, illetve a férfiak kiirtása. A drámai hírek alatt találtam most egy kis színest, mely érthetően anno elkerülte a figyelmemet. A fenti viccel kapcsolatos, s látni fogják, igaz az, hogy a vicc csupán a valóságot túlozza el, és nem feltétlenül önmagában véve abszurd. 1995-ben ugyanis az történt, hogy a koppenhágai állatkert antilopjai között egy, a volt Jugoszlávia területéről elmenekült személyt találtak (nemzetiségét nem közölték), aki teljes egy hónapon rejtőzködött két szalmabála között, miután nem kívánt menekülttáborba vonulni. Az albérlőt az ideges antilopok adták fel, s a szénahordó munkás talált rá a menekültre, aki a bálák közt tárolta hálózsákját, ruháit, könyveit és az innivalót. „Még a falat is teleragasztotta az újságból kivágott cikkekkel és fényképekkel” - nyilatkozta Bengt Holst igazgató.
