Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Térey János: Hadrianus redivivus (vers)
20 ÜJ DüNATÁJ • 2004. DECEMBER Ha átmegyek teázni Óbudára, Olyankor Aquincumba érkezem meg, S a taxióra dallamára - tik-tak - Dalt rögtönzők, hogy dúdoljak, s ne féljek. Úgy hatnak rám a földalatti ország Jelzései, mint az áramütések, És minden lépésnél sajog a testem. Olyan, mint másnál a hatodik érzék; Mint aki látja a halottakat, És nincs otthon se körükben, sem itt. Hol egyszer fal volt, ott falon megy át, Akár a törvénysértő, fölnevet, S vacog, ahányszor láthatatlan Korlátot lép át két külön világ közt, A szellős térben és a szűk időben! A mellkasára csorgatja, utána Leengedi gyűrt arcán a vizet... A szürkület Aquincum alkonya: Sorompóink fölnyílnak, és a túlpart Úgy önti ránk a nyílvesszőt, az embert, Mint gyomrából a híg lávát az Aetna... „Valete, híveim! Találkozunk Jövőre Rómában, a Fórumon.” Mikor mérlegre tétetik az ország, Ők lesznek majd úrnőnk testőrei; S én látom őket elrendeltetéskor, És nem tudok rajtuk segíteni.
