Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Térey János: Hadrianus redivivus (vers)
Térey János • Vers 19 A legszörnyűbb istállóját, amely Az ember lelke háború előtt... Ezt hívjátok ti tervgazdálkodásnak: Január elsejének éjszakáján A csillagállás súg nekem jövőt, s én Diktálok: mit ígér az üres év. Vénám van! Életrajzom magam írom, És én szerkesztem a jóslatokat. Akárhogy lesz, a váratlan halál Vadász képében ejt el, volt vadászt. Álmomban földre tepert egy oroszlán, Pedig nemrégen a saját kezemmel Terítettem le egy nagybajszú példányt. Akár a tengervíz a partvidékre, Éppúgy zúdul az erősebbik élet A mások életére... Péltek engem? Nem kéne félnetek. Császár vagyok, Muszájból kevély; örömből szelíd; Ha kedden nem dönt rólam Iuppiter, Szerdán is mondom: állok, ahol állok, De én is úgy vagyok, mint szobrainkon A srófra járó és cserélhető fej... A kormányzás terhét vállamra vettem, Engem tört össze, mint titeket én; Kedvemre volt a halk, tagolt beszéd, De az alázat nyelve megbicsaklott, És vitánkban annak lett igaza, Akinek harminc légiója is volt; Vagyis nekem. Ehhez képest pedig... A tiszta vízben voltam elememben, Túlhabzó kéjben! És ki hitte volna, Hogy szégyenszemre, vízkórban halok meg?... Tudásom halálos tudás, amelytől Még halhatatlanként is szenvedek. Próbára tesz minden kirándulás.
