Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Térey János: Hadrianus redivivus (vers)

18

Új ÜUNATÁJ • 2004. DECEMBER- Az írás rajtuk ez: „Vicentia”

S a köveket a holtbiztos alapból Kiszántja majd egy józsefvárosi Derék polgár, Göttersdorfer Jakab,

Ki nem tud rólunk, sem Vicentiáról.

Ferox útján Göttersdorfer halad,

És örömében nem hisz a szemének! Szerencsés, látja azt, amit ti nem,

Hogy Aquincum balparti holdjai,

A contra és a Trans között a síkon Magasra nőtt a méltóságos ultra,

A túlzó élet táborhelye: Pest.

A Kisbojtár vendéglő a Dagálynál Egészen jó. Mit érzek ínyemen? Mindent: a tyúkvelőt, a rózsamártást,

A mmm... majoránnás vesepecsenyét, Egyszervolt konyha ínyencsége mind... És hol van, kérdem én, a delikátesz,

A rizzsel töltött fügefalevél?

Ceresre kérlek, Kisbojtár, felelj.

A mozaiktól a lambériáig Kúszik a pillantásom, és tovább:

A plafonon kocsikeréknyi csillár.

Ha úgy tennék, mint régi önmagam?... Mikor rangrejtve egy lebujbán ettem,

A kocsmakerti társaságtól is Elkérettem a legolcsóbb fogást,

S odahozattam a kerevetemhez,

Hogy tudjam, mit csinál a csalafinta Vendéglős: kivételezik vajon A vendéggel, ki jobban öltözött Az átlag pórnál? Nem, ő nem olyan.

Bárcsak teremne másik Herkules - Tisztítaná ki Augiásznak ezt