Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Garaczi László: Connie és Blyde

8

Űj DUNATÁJ • 2004. DECEMBER

Rövid kis audiencia volt, mondja gúnyosan a tűznyelő, a mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától. Röplapot nyom P. kezébe.

P. HALOTT. KOCSIJA ELRABLÁSA ALKALMÁVAL A KOZÁKOK ŰGYANNYIRA MEGSEBEZTÉK, HOGY CSAKNEM HALVA MARADT. ESZMÉLETRE JŐVÉN SEBEI KÖZÖTT BEMÁSZOTT EGY LAPADAT NYIKULAJ NEVŰ FUVAROS TELKÉRE, ITT BELEBÚJT EGY CSOMÓ SZALMAHULLADÉKBA. EZT REGGEL MEGTUDTA VANICSA TÓDOR, ONNAN KIRÁNGATTA, AZON BOSSZÚJÁBAN, HOGY ŐT IS A P. HÍVEI MEGHURCOLTÁK, ÉS A SEBEIBEN NYÖGŐ P.-T AGYONVERTE, ÉS A KAPUBA KIVETETTE.

Ne provokálj, mondja P.

Éljen a szabadság! Éljen a forradalom!

Forradalom? Kivívni a korszerűtlen tévedés helyébe a korszerű tévedés jogát?

Faképnél hagyja a tűznyelőt.

Várj, kiáltja a tűznyelő.

Az a leírhatatlan érzés keríti hatalmába, hogy minden ízlelőbimbójával külön érzékel. Az íz lefolyik nyelőcsövén a gyomrába és a beleibe, szétárad végtagjaiba, beissza magát az agyába, csontjaiba. Most végzetesen és tökéletesen önmaga. Lábujja körmével és haja szálával is ízlel és ízzé lesz; beleoldódik ebbe az örökké tartó katatón pillanatba. Tudok négy pókot, gondolja, mielőtt elveszíti az eszméletét. A tűznyelő az összetört porcelánfej fölé hajol, ölébe veszi. Minden kifehéredik, fehér ájulás.