Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Térey János: Hadrianus redivivus (vers)
Térey János • Vers 9 Térey János HADRIANUS REDIVIVUS Jékely Zoltán emlékének Az életvíz a márványpartra zúdul, És benne úszom én is, Hadrianus. A szomszéd sávban dongamellű úszó Pillangózik: mintha hordóra hordó Zuhanna a habokba szapora Egymásutánban... Mézízű a béke. Izzasztófürdőjük van, mint nekem volt. Az üvegfal mögött narancs derengés; Vaskályha kattog, és kétféle tartály, A Számos és a Számtalan között A hangtalan homok pereg. Ha majd Letelt a fecsegésre szánt idő, Az ifjak, mint két megtermett kuvasz, Úgy ugranak fejest a tisztavízbe... így élnek Aquincumban mostanában: Még én sem éltem fejedelmiebben. Az úszómester zárórát jelez, S a füttyszó éppen úgy vonatkozik rám, Mint bárki másra. Meztelen vagyok. A fürdőben - mely most is látható Szerény, derékig érő változatban -, A fal mellett megpillantottam egyszer Egy afrikai veteránomat. A homlokán kiütött a verejték; Diszkréten, aprókat nyögött, miközben A márványoszlophoz dörzsölte széles Vállát és sziklaülepét. „Mi újság? Hát úgy intézte Iuppiter a dolgod, Hogy rosszkedvedben egy hitvány pilonnal
