Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: Pókisten zöld könyvben (Szemle)
84 Űj DUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER PÓKISTEN ZÖLD KÖNYVBEN Lukácsi Péter: 100 öles mélység. Illusztrálta: Bakos András. Fiatal Szegedi Írók Köre, Szeged, 2004. 72 oldal, ármegjelölés nélkül Első kötetes lírikus kötetéről lehet írni fanyalogva, lelkesedve, lehet földbedöngölően vagy bátorítva. Egy valamit nem lehet: közönyösen és eleve cinikus lenézéssel. Első kötetes lírikus lehet epigon, utánozhatja nagy elődeit (József Attila is Ady hangján szólalt meg először), de ha munkája tükrözi tehetségét, jövendő egyéni és megismételhetetlen hangját, nem szabad szó nélkül hagyni. A 100 öles mélység című kötet hátlapján olvasható önjellemzés pedig igazán felkeltheti a kortárs magyar líra fiatal tehetségei iránt érdeklődők figyelmét: „Egy rádióban dolgozom, de a hangom csak ebben a kötetben hallható.” Lukácsi Péter huszonhét évét a Dunaföldvár-Szekszárd-Szeged háromszög határozza meg. Korábban az Új Dunatájban, szegedi egyetemi, főiskolai lapokban, a Makró és A zavarodottság állandósulása című antológiában jelentek meg versei. Publikált prózát is, Zöld Demeter naplójából címmel. A100 öles mélység eddigi munkájának válogatott gyűjteménye. A köteteim máris gondolkodásra és szabad asszociációkra késztet. A Magyar László gimnáziumbeli nyelvtanórákon úgy tanultuk, az öl azonos alakú szó: lehet ige, lehet főnév. Lehet hosszmérték, lehet a gyilkolás igéje, lehet a hely, az anyaöl, ahová a kisgyermek fejét hajthatja, azaz - az értelmező kéziszótár megfogalmazását használva - „az ülő ember combjától és hasától határolt homorulat”. Az ölből képzett öles szintén sokféle képzettársításra ad lehetőséget. A kötet címében megfogalmazott száz öles mélység lehet száz öl nagyságú (azaz 600 láb, megközelítőleg 180-190 méter). Lehet száz öles mélység (és itt az öles a hangsúlyos), vagyis száz feltűnően nagy mélység - hogy mást ne is említsünk. A zöldesszürkés (számomra inkább zöld) könyv kézbevételekor elsőként az Üllői úti fák és a Boldog, szomorú dal költője jutott eszembe. A tartalomjegyzékben Kosztolányit idéző címek: Játék, Lepke, Hajnali részegség, Láz. A Pók, isten verseim láttán Bergman trilógiája, különösen a Tükör által homályosan megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan pókistene és az Úrvacsorában megjelenő Isten csendje villan fel. És késztet hallgatásra, meghallgatásra. Csöndes töprengésre. Akárcsak a Csend, élet zárlata: „Kitolat belőlem az élet.” Kitolat, mégis indul, új útra kel. A képzeletbeli mozdony (Zil?) füstje jelzi, energiában és elszántságban nincs hiány. E fiatal költő számára az élet nem csak „Felhők a véremben”, nem csak „Egy tubus emberség”, hiszen a végén (a végén?) „Minden a helyére kerül.” Mint ahogy világos és nagyon is mai
