Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: Pókisten zöld könyvben (Szemle)
Gajdó Ágnes • Szemle 85 kívánság a 20 sornyi generációváltás iróniába csomagolt zárlata: „a természet jóbarát / csak menjen odébb onnan / ahol neked most jó / kedvenc állatod - a videó”. Rövid címek, rövid versek. Szösszenetek. Gondolatsűrítmények. Szokatlan jelenség mai nyelvtörő (-tördelő) és szószátyár világunkban. Szokatlan, mert őszinte, mert tömör. A mai magyar lírával szemben szkeptikus és gyakran morcos olvasó tán azt gondolja, „ilyet én is tudok írni”. (És mégsem.) Lukácsi Péter verseiben ott bujkál az egyéniség ereje, a jövendő nagy versek ígérete. Ott bujkál az irónia, a végletekig leegyszerűsített játékosság. A szokványos kifejezések is kifordítva koppannak. Például a mindössze háromsoros Mimózában („Megsértettél. / Mellre szívtam. // Hetek óta köhögök.) vagy a Bűvészinas című versben: „((Csak csendben, csak halkan, / hogy senki meg ne haljon.)). E dupla zárójelek kissé zavaróak: mintha önmagát tenné zárójelbe a szerző... Negyvenkilenc vers és egy próza alkotja e vékonyka, egyáltalán nem hivalkodó kötetet. Bakos András - szintén többjelentésű - grafikái önállóan is megállnák helyüket, de e különös nyelvi világban még erőteljesebben érvényesülnek. Hol körülölelik a szavakat, hol a lap alján meghúzódva egészítik ki a versvilágot. A Teremtéstől az Utolsó versig minden a helyére kerül ebben a zöld könyvben: a fiatal költőben létező bizonytalanság, a kiforratlanság, az ígéret, a vágy, és helyére kerül a Szappanos utca is. És „Isten nevet”. A hangyák is megállnak terhüket cipelve, s kenyérgalacsinnal hátukon egymásra kacsintanak: „Magadra ismersz a sarkon.” (Reggeli helyett) Legyen e felismerés hosszan tartó és termékeny! Lukácsi Péter a mélységről, az élet értelmes és értelmetlen (van olyan?) dolgairól ír ma nekünk. Bízzunk a folytatásban, a fejlődésben, s abban, hogy Zöld Demeter is újra előkerül, feltámad akár medve, akár hangya formában, de tovább él, küzdelemre, állandó fejlődésre sarkallva megálmodóját. Gajdó Ágnes
