Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Csekő Ernő: "Kitüntetett gyilkosok" - egy száz évvel ezelőtti Tolna megyei vonatkozású Népszava-sajtóper
Csekő Ernő • „Kitüntetett gyilkosok’ 75 Az a tény, hogy az áldozatok egyike sem volt választó, ugyanakkor valamennyiük rendkívül fiatal volt, már önmagában jelzi, hogy a pincehelyi választásra igen felfokozott hangulatban került sor. Ez egyrészt a korabeli választási gyakorlatnak volt köszönhető, mely kedvezett az inzultusok, atrocitások kialakulásának. A választás nyilvános menete ugyanis egyet jelentett a pártállás nyilvánosságával, ami a választások illetve a pártok magatartásának demonstratív, sokszor provokatív jellegéhez vezetett. Magyarázatul felemlíthető, hogy a rivális jelöltek választói már a községekből pártonként elkülönülve érkeztek a kerület székhelyére, s a választás alatt is külön, de ugyanakkor egymáshoz közel voltak elhelyezve. A többség demonstrálása - az ingadozó, vagy még megnyerhető voksok miatt is - a szavazás egész ideje alatt létkérdés volt, amely általában az ellenfelet fumigáló, sértő kortesnóták éneklésével, az ehhez hangulatot biztosító nagy mérvű alkoholfogyasztással járt együtt. (A korabeli képviselőválasztásokon történő etetés-itatás mértékéről ld. Csekő 2001. 80-89. p.) A korabeli választások megszokott kísérőjelenségeit igazából az változtatta valós veszélyforrássá, hogy a pincehelyi kerületben a dualizmus korára oly jellemző közjogi helyett világnézeti (liberális-konzervatív), sőt vallásfelekezeti (nem katolikus-katolikus) ellentétek húzódtak a két jelölt, Rátkay László függetlenségi Kossuth-párti, valamint Szűcs József néppárti politikus között. Ezt még fokozta az a tény, hogy a néppárti jelölt helybeli segédlelkész volt, ami párosulva a hitelvi alapon szerveződő Katolikus Néppárt jellegével, kiválóan alkalmas volt az érzelmi, sőt indulatalapú azonosulásra, amit a korteskedés, illetve a korabeli választási gyakorlat elemei csak elősegítettek. így az 1901. október 2-án tartott választás napjára egy képviselőjelöltje, egyben káplánja által feltüzelt - melyet többek közt jelez, hogy a néppárti tömegben nagy számmal voltak nők, és gyermekek - községbe érkeztek meg a választókerület többi községéből az ellenpárti választók. Az egy század k.u.k. lovasság és tizenkét csendőr által biztosított választáson a pártok bevonulása óta felfokozott hangulat uralkodott. Az egyre szaporodó inzultusok megelőzése érdekében a függetlenségi választókat csendőrök kísérték a szavazási helyre, ami viszont tovább hergelte a néppárti szimpatizánsokat. A helyzet akkor vált tragikussá, mikor koradélután a választási helyre menő tamási függetlenségi választókra a néppártiak rátámadtak. A hadbírósági vizsgálat során nyert eredmények szerint - ha arról csak áttételesen, az 1903. évi csendőrségi zsebkönyv lapjairól szerezhetünk is csak tudomást - a néppárti választók és szimpatizánsok a csendőrök figyelmeztetését figyelembe sem vették, sőt „Kutya zsandárok, titeket is felkoncolunk” szavakkal illeték, majd megrohanták őket. Horváth járőrvezető figyelmeztette és visszavonulásra szólította fel a támadókat, akik ennek ellenére körülfogták a csend
