Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - Csekő Ernő: "Kitüntetett gyilkosok" - egy száz évvel ezelőtti Tolna megyei vonatkozású Népszava-sajtóper

76

Űj DUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER

őröket, sőt „több markos legény” Horváth járőrvezető fegyverét is megragadta, hogy azt kezéből kicsavarja. Horváthnak sikerült még a fegyverét ellenfeleinek kezéből kirántania, és a „törvény nevében” elhangzott újabb figyelmeztetést követően „tüzet” vezényelnie. (Csekő 2000. 43-45. p.)

Természetesen nem áll rendelkezésünkre annyi adat, hogy lehetőségünk lenne mérlegelni, miszerint a csendőrök fegyverhasználata az előbb elmondottaknak megfelelően történt. Nem tudjuk, hogy a szervezeti és szolgálati utasításban előírt figyelmeztetés, intelem, felszólítás valóban megtörtént-e a fegyverhasználat előtt, valamint annak igazolásául felhozott csendőrök elleni erőszakos fellépés elérte-e azt a mértéket, ami valóban feljogosította volna őket lőfegyvereik használatára. Mindenesetre a hadbírósági eljárás a megállapított helyes fegyverhasználat alapján a csendőrökét a felelősségre vonás alól felmentette. A helyes fegyverhasználat tényének hangsúlyozására került sor azzal a lépéssel is, melynek keretében Ferenc József 1902. június 14- én kelt határozatával a vitézségi érem I. és II. fokozatával tüntette ki Horváth István, Varga Gyula és Kasó Ferenc csendőröket. E kitüntetés nemcsak a pincehelyi véres eseményekhez fűződő felelősség megállapításának kimenetele szempontjából volt fontos, hiszen a 72 személy, jobbára néppárti választó és szimpatizáns ellen indított büntetőjogi eljárás csak ez idő tájt lépett a vád alá helyezési szakaszba, hanem érvéket nyújtott a csendőrség fegyverhasználati joga körül 1901 -1902-ben kiélesedő vitához is. Bartha Ödön 1902 januárjában beterjesztett országgyűlési indítványa például a csendőrség fegyelmi ügyeiben való ítélkezési jogkörét a csendőr(had)bíróságoktól elvonva a polgári bíróság hatókörébe kívánta juttatni. „Igen a csendőrpuska! Mennyi mérges cikk mennyi méltatlan meggyanúsításnak volt már oka az a csendőrpuska. Mikor itt-ott egy durranásra hallatszik, idegesen összerezzen a közvélemény” - jellemezte a korabeli közhangulatot a csendőrség korabeli testületi lapjának tekinthető Rendőri Lapok 1902. május 4-i száma.

Több országos lapot átnézve, megállapítható, hogy a kitüntetés tényét szinte egyöntetű visszatetszés fogadta, sőt még a kormánypárti helyi lap, a Tolnavármegye is igen kritikusan kommentálta azt: „A kitüntetésnek ezt a címét és módját valóban furcsának tartják. Azért mert egy csendőr kötelességét teljesíti és törvény szabta módon használja fegyverét, rögtön kitüntetni túlzott és indokolatlan elismerés” - olvasható a lap 1902. július 6-i számában. A kitüntetés tényét jóformán csak a Rendőri Lapok vette egyértelműen védelmében. A pincehelyi csendőrök magatartása kapcsán a lap a csendőrség fegyverhasználati jogosultságát szűkíteni szándékozó törekvésekkel szembeni álláspontját a következőképp fogalmazta meg: „Tehát baj az is, hogy az utasításjó és a csendőrök híven, lelkiismeretesen, okosan teljesítik kötelességeiket! Talán az