Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - Pardi Anna: Alekszandr Blok kísérteties szimbolizmusa

58

Új ÜUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER

natfelvételeiként. Sötét asztalnál szellemidézők ücsörögnek saját hangjukba, saját várakozásukba szerelmesen - nesze neked, orosz értelmiség - minden túlbonyolított, meddő. Pierro a menyasszonyáról áradozik, akiben, megjelenve, a szellemidézők a halált látják. A nőt Arlekin rabolja el, aki az út hidegén kószálva papírmenyasszonynyá változik át. A képzelet és valóság hol komikus, hol tragikus egybezagyválása nem aratott színpadi sikert. Csak a költő magánélete lett még viharosabb, mivel még több vodka folyt lakása zajosan csengő poharaiba, még több színész látogatta, és jómaga szerelmes lett szép, de egyáltalában nem hűséges hitvese oldalán Natalja Nyikolajevna Volohovába, a színésznőbe.

Következő szimbolista színdarabja az 1907 áprilisi bemutatót követően betiltatott. Király a téren című darabja klasszikus dráma, a szkepszis magasiskolája, a szerző lelki betegségeinek misztikus összfoglalata, olyannyira, hogy a marxista irodalomtörténészek messze óvakodtak e bizarr, traumatikus műtől.

Bakcsi György Biok világa címen az Európa Könyvkiadónál 1978-ban megjelent monográfiájában még említést is alig tesz a színdarabról, miközben a Tizenketten poémára utal sűrűn, politikailag érthető okokból. A Király a téren baljós, kísérteties szimbolikával vetíti előre, miért is nem lehet a bolsevizmusból, ateizmusból sohasem király a népek kultúrájában.

E többfunkciójú, többszólamú dráma prológusból és reggel, dél, este, egy nap eseményeinek három felvonásnyi fikciójából áll. A király koronát visel, majd szoborrá minimalizálódik, az államhatalom szimbóluma, változása a tömegek hangulatát tükrözi.

A múlt szava mindig jövőmondás, jelenti ki Biok, a múltat elsöpörni kívánó proletár gondolkodók ezzel egyet nem érthettek. De azzal sem, hogy főszereplője, az apollói elv alapján tevékenykedő Építész számára a jövőépítést, a szépséget és gigantikus méretei miatt erőt sugárzó királyszobor megteremtése s a létrehozott formának megfelelő történelmi múlt jövőbe vetítését jelenti.

Biok értékevesztett világát tükrözi a dráma. A királyszobrot megint és megint elpusztítják. Az öröm kihűlt, a családi tűzhelyek kialudtak. Nincs többé idő. Az ajtók a hóviharos térre nyitottan állnak. A kiüresedés, az anarchikus kötetlenség kora itt van, az ajtóban áll, a régi értékek, vallás, egyéni szabadság, művészet, természet, búcsúznak, a normális emberi élet értelmetlenné válik. Az éjszaka, a létrontás, létkiüresedés elkerülhetetlen. Az utolsó szín zárójelenetében a forradalom megjósoltatik. Emiatt tiltotta be a korabeli cenzúra a darabot.

De ami nekünk fontosabb, az értelmiség tehetetlensége egy halott világban. A város élete kísérteties, elvesztette élő jellegét, a munkások is melankolikusak, az áll