Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Mikor születtem, a kezemben kés volt" (Tanulmány)

Gajdó Ágnes • „Mikor születtem, a kezemben kés volt'

53

Talán valóban készült a halálra, és búcsúversnek szánta e létösszegző költeményt. Az idézett sort tartalmazó versszak párhuzamba állítható Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dalának nyitányával:

Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vájjon ki űzött? Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, se késed nincs, se kenyered.

Van már kenyerem, borom is van, van gyermekem és feleségem. Szívem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem.

Az ellentét nyilvánvaló: a reménytelen, kiábrándult, a „semmi ágán” vergődő poéta és a biztos háttérrel rendelkező, révbe ért költő hangja mindent elárul. Kosztolányi versében sem egyértelmű a boldogság érzése, de az állító mondatok, a birtokában lévő „dolgok” számba vétele bizonyos fokú megelégedettségről árulkodik. Kissé rezignált és monoton a sok „van” miatt. Ez a nyugalom hiányzik József Attila verséből, aki önmagát szólítja meg, és számonkérő hangja a fájdalmas lemondást, a minden mindegy vállrándítását előlegezi. Kosztolányi versének első sora az anyagi és spirituális javak meglétére, de a megtalált hitre is utal; a kenyér és a bor ugyanis Krisztus testét és vérét szimbolizálja.

József Attila versében egész életét megkérdőjelezi. A „se késed nincs, se kenyered” sor a tökéletes elhagyatottságot, a lét értelmetlenségét fejezi ki. A kés jelentheti az aktív erőt, a tettvágyat, a férfiasságot, a költészetet. A Hét Toronyba zárt lélek már nem teremt a „semmiből világokat”, nem követeli az ölelő szeretetet, nem küzd az alkotás kínzó démonjaival. Szabolcsi Miklós értelmezése szerint „sem műve nincs már, sem életét nem tudja fenntartani”. Szenvedése súlyosabb, mintsem szavakba önthetné. Hite, ha volt is, elhagyta. Keresztet sem rajzolhat késsel a kenyérre, mert a nyomort szimbolikusan jelző alapvető élelem hiányzik. A Számvetés című vers első fogalmazványa három idevágó, később kihúzott sort tartalmaz: „A menhelyen a malacoknak / jobb eledelük volt, mint nekem. / És még ma sincsen kenyerem.” Ebből is látszik, hogy a költő vágyai között szerepel a felnőtté válás; önellátó, kenyérkereső, értékes ember szeretett volna lenni.

ízes Mihály olvasatában a teljes hiány jelentéstartalma fedezhető fel a fejezetcímben idézett sorban: „nem csak azért, mert kés és kenyér együtt kellenek az étkezéshez és az azt előző, ahhoz kellő kenyérszegéshez, de mert egyőjük is elég volna a másik megszerzéséhez: kenyérrel szerzett erővel elérhetővé válik a kés, a kés birtokosa megszerezheti a kenyeret”. Érdekes, ám tarthatatlan álláspont. A versbéli