Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Mikor születtem, a kezemben kés volt" (Tanulmány)
52 Űj ÜUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER kék öröme. Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon [...].” A játék ugyanis a boldogság feltétele: „Én tudom, mint a kisgyerek, / csak az boldog, ki játszhat.” (Könnyű, fehér ruhában) A gyermekhez automatikusan társítható a játék, ám a „játszom” ige, a kínok késeivel való játék feszültséget kelt. A versbéli felnőtt-gyermek vagy gyermek-felnőtt ugyanis késsel játszik, holott az ön- és közveszélyes lehet; mindenki ismeri a mondókát: kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való. Felelőtlen és tapasztalatlan, nem sejti, hogy önmagát vagy mást halálosan megsebezhet. A „nem ember szívébe való nagy kínok” az én istenné levését fikcionálják. Beney Zsuzsa szerint „az emberi szenvedés az Istenével vetekszik, az »én« isteni hatalmúvá nő, már minden emberin, nemcsak saját határain túlemelkedik.” A kín, a kés, az Isten együttes jelenléte sugallhat másféle értelmezést is: a megváltásra, megváltódásra ártatlansága ellenére alkalmatlan költő kiáltja világgá keservét. A vers gondolatmenete Kafkát, a kés A perben szereplő Josef K. csúfos halálát idézi. Bori Imre és Rába György egyaránt foglalkozott József Attila és Franz Kafka művészetének közös vonásaival. Kafka nemcsak regényeiben, hanem „oktávfüzetekben” is rögzítette a bűnnel kapcsolatos gondolatait: „Nemcsak azért vagyunk bűnösek, mert a tudás fájáról ettünk, hanem azért is, mert az élet fájáról még nem ettünk. Bűnös állapotban élünk - bűnösségünktől függetlenül.” Kafka értelmezésében tehát minden ember, aki megszületett, bűnös, függetlenül attól, hogy valóban az-e. A bűn mellett meghatározó élmény a bűntudat, a tárgyatlan bűntudat, amely József Attila költészetében, pszichoanalitikai írásaiban is kimutatható, s amely jellegzetesen 20. századi, a modern szellemi emberre jellemző érzés. „Se késed nincs, se kenyered” A posztumusz közlések megjegyzései szerint a költő élete utolsó hónapjában, 1937 novemberében Balatonszárszón írta a [Karóval jöttél...] című verset három másik - [Talán eltűnők hirtelen...], [Drága barátaim... ], [íme, hát megleltem hazámat... ] - társaságában. Stoll Béla szerint talán ezekről írt Hatvány Bertalannak 1937. november 24-én: „Nektek kellene megállapítonotok most, hogy mennyire használhattok engem. Csak most fogok a versíráshoz, talán új verseimen és személyes találkozón megállapíthatjátok.” A költő által kedvelt kés ebben a versben is több jelentéssel ruházható föl. József Attila krisztusi korba lépett, s „az emberélet útjának felén” illő számvetést készíteni.
