Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Mikor születtem, a kezemben kés volt" (Tanulmány)

48

Űj ÜUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER

Sárközy Péter úgy véli, hogy a Nagyon fáj „a kés hegyét / bár anyádnak szegezd, te bátor!” motívuma tér vissza ebben a képben. Szabolcsi Miklós értelmezése szerint a „kifent rohamkés” a náci SA rohamkését jelentette, „amelyet a felvonulásokkor előreszegeztek, és amelyekről a Horst Wessel-dalban énekelték: Wenn Judenblut / von den Messer spritzt...” Lehetséges, hogy ez is belejátszik (talán az 1934. június 29-ről 30-ra virradó „hosszú kések éjszakája” is), de talán közelebb visz Vágó Márta visszaemlékezése: „Feri a második szakaszt értelmileg túl széjjelszakítottnak, túl nehezen érthetőnek találta. Attila vállat vont: - Törjék a fejüket! Kérőddzenek rajta egy kicsit! Nem kell mindent előre megrágni az embereknek, hogy egész könnyű legyen. Persze kifent herélőkést kellett volna írnom, akkor talán világosabb volna, de azt nem lehet. - Fejtő arca eltorzult. Vajon, aki analitikusan nem orientált, megértheti-e a kasztrációs félelemnek ezt a kínosan tökéletes kifejezését? - gondoltam magamban.”

A rohamkés közelharcban használatos hosszú, erős, tőrszerű fegyver: az „ölelj meg” és a „kifent rohamkés” egymás mellett szexuális értelmezést nyer. Szőke György gondolatmenetében a tagolatlan áthajlásból eredő kettős értelmezési lehetőséget mutatja be: „Az egyik lehetséges értelmezés: a kifent rohamkéstől - nincs halhatatlan oltalom. A másik: ne bámulj vakon a kifent rohamkéstől.” Ha a „vakon” szó a hangsúlyos, akkor „a megvakítás mint a kasztrálás szimbolikus formája” jelenik meg. Ismét Oidipuszra gondolhatunk, aki önmagát vakította meg elkövetett bűnei miatt.

„Mikor születtem, a kezemben kés volt”

A kés-motívummal indul az Azt mondják című vers, amely a kritikai kiadásban közvetlenül a Kiáltozás után olvasható. A Nagyon fáj című kötetben a Ki-be ugrál és a Kész a leltár között található. „Mikor születtem, a kezemben kés volt.” A múltidézés tökéletes. A születés és a kés összekapcsolása a „páros kínt” jelzi: a születés a gyermeknek, a szülés az anyának okoz fájdalmat. A magzat utat vág magának; az anya úgy érzi, mintha kések szaggatnák belülről. A nő számára a gyermek születése boldogság, öröm, hiszen új életet hoz világra. (József Attila Egy költőre című versében születésének körülményeiről írja: „Lásd, öt és fél kilósnak szült anyám, / de elviselte.”) A kettős fájdalmat, a lét ambivalenciáját jelképezheti a kés, amely egyszerre lehet a bűn és a büntetés eszköze, itt azonban a szülés/születés (a teremtés) fájdalmát-örömét szimbolizálja.

A költő a [32 évvel ezelőtt...] kezdetű prózai töredékében - sajátos szempontból, sajátos logikát követve - a születés előtti állapotot és a születés pillanatát eleveníti föl: „32 évvel ezelőtt - a fegyintézet nyilvántartó könyvei szerint pontosan, 1905. április 11 -én este 9 órakor - lázadás, kémkedés, rám bízott titkok elárulása, szeméremsér