Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Mikor születtem, a kezemben kés volt" (Tanulmány)
Gajdó Ágnes • „Mikor születtem, a kezemben kés volt’ 45 Az értelmes: Az agressziónak és a szekszualitásnak tehát megvan a kapcsolata ebben az emberben is. Egyedül azonban fél a nőktől. Nők nevelték. [...] Állandóan a mamáról beszél, de alig-alig közöl valami konkrétet róla. A középpontban áll a nagy verés. Eszébe sem jut, hogy az evés, a lakás és mindaz, amit odahaza kapott, tehát az uccai játékokat is beleértve, nem szükséges, hogy nőkhöz kapcsolódjék - hiszen mindebben része lehetett volna akkor, ha az anyja hagyja ott, vagy ha az apja magával viszi. J. A.: Nem engedtek ölni. Az értelmes: A koituszt tehát ölésnek fogja föl. Az agresszió visszatartásában a nagy verés azt a szerepet tölti be, hogy hiányzik az apja [...], hiszen ösztöneivel kell tudnia, hogy anyjában a nemi kielégítetlenség tombolta ki magát akkor, amikor ráj atámadt.” (Ha a költő gondolatmenetét folytatjuk, és a gyilkosságot, az ölést bűnnek tekintjük, akkor az a koitusz bűn - az anyával mindenképp.) A fejezetcímben idézett sorban benne rejlik az anyagyilkosság vágya is. A modern magyar irodalomban Csáth Gézánál találunk hasonló példát. 1908-ban írt, Anyagyilkosság című novellájában a Witman fiúk a padlás „egy rejtett zugában rendezték be a kis boszorkánykonyhájukat. Nyilak, géppuskák, kések, fogók, kötelek és csavarok voltak itt összegyűjtve, elrejtve és osztályozva.” Az anyai szeretet hiányával magyarázható a fiúk kegyetlenkedése, durvasága. József Attila olvashatta Csáth művét, amelyben az idősebb Witman hosszú pengéjű nyitott zsebkéssel öli meg az anyát: „[...] szóhoz nem jutott Witmanné, mert az öregebbik Witman fiú odaugrott az ágyhoz, és késével a mellébe döfött. Az asszony lehanyatlott [...]. A kisebbik már akkor az ágyon volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik kihúzta a véres kést az anyja melléből, és még egyszer bedöfte. Nem volt reá szükség, mert már halott volt.” A kommunikáció harci cselekmény, a nyelv fegyver; bizonyság erre a „mintha kést/tőrt forgatnának a szívében”, „megadta a kegyelemdöfést”, „leszúrta”, „szurkálódik” kifejezés. A kés a költészetet is jelentheti. Ebben az esetben a kés hegye az anya elleni, szóbeli agresszió. A vád, az átok, a számonkérés büntetlenül leírható, kimondható; az anya tehetetlen az ellene irányuló szóbeli hántással szemben. A költészet a megvilágosodás, a bűnfeltárás, az öngyógyítás és a RENDteremtés eszköze is. A Nagyon fáj „animális ösztöniségű, meztelen, szemérmetlen, sikoltó panasz és kozmikus uszítás”; a ritmikusan ismétlődő jajdulások a vajúdó, szülő nő kínjait idézik: a költő a teremtésben, az életadásban eggyé válik az anyával. „A csecsemő / is szenvedi, ha szül a nő” - írja; ha a költő fájdalmában, fájdalommal teremt, szül, akkor a Nagyon fáj sikolyaiból a vers szenvedését is kihallhatjuk. Az alkotó görcsös
