Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Mikor születtem, a kezemben kés volt" (Tanulmány)
44 ÚJ DUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER aztán azt mondja rám, hogy beteg vagyok. Megoldhatatlan helyzetbe kerget és aztán azt mondja, hogy infantilis vagyok, mert nem tudom a saját belső problémámat megoldani.” Az apa hiánya - mely a pszichoanalízis szempontjait érvényesítő értelmezők szerint a szexuális és jellembeli zavarok forrása - miatt úgy érezhette, hogy anyja mellett nemcsak a gyermek, hanem a férj szerepét is betöltheti. A Szabad ötletek jegyzékében erre utal az „özv József Áronné / özv József Attila” asszociáció és „a mama a Gyermek számára nem anya, hanem maga a nő” kijelentés. A fantáziában megjelenő vágy megszelídülését az Óh boldog az... (a kritikai kiadásban Szonett címen) és a Boldog hazug... kezdetű versben kísérhetjük nyomon. A gyermekkori emlékek összetorlódnak és a jelen fenyegető rémeivel egyesülve tesznek vallomást: Szonett s e halott fényű istentelenségben koporsóban ringattatom magam anyámmal, ki lágy tekintettel vert meg, mert sápadt kézzel loptam én, a Gyermek, jól tudva már, hogy minden odavan. Boldog hazug... s e halott fényű istentelenségben szívdobogással ringatom magam, kit más-gyötörte anyám azért vert meg, mert sápadt kézzel toptam én, a gyermek, jól tudva már, hogy minden odavan. A szövegváltozatokat mindenképpen érdemes megvizsgálni, hiszen egyrészt az alkotói folyamatot szemléltetik, másrészt a mamához kapcsolódó bűntudat okaira is bizonyítékot találunk. A Szonettben eredetileg ez állt: „önkoporsómban nemzem önmagam / anyámmal, aki vastag bottal vert meg” (majd: „anyámmal, aki lágy szemével vert meg”). Az Ödipusz-komplexus kiváló lírai szemléltetése. (A kortársak számára megbotránkoztató képsor érthetőbb, ha tudjuk, hogy a kéziraton a vers mellett az Én nem tudtam található, amelyben a szívében lakó szörnyűségekről vall.) - A másik versben a kiábrándult lírai én tökéletes magánya jajdul; már nem ringattatja, hanem „szívdobogással” ringatja magát. Az önjellemzésben - valamennyi szövegváltozatban - kiemeli a verést: „kit jámbor anyám vastag bottal vert meg”; „kit édes anyám vastag bottal vert meg”; „kit édesanyám bottal azért vert meg”; „kit édesanyám, szegény, azért vert meg”. A buktalopás valóban mitikussá növekedik a költő tudatában, és bűntudatot okoz. De bűntudatot okozhat az anyával kapcsolatos fantázia is. Tanulságos bizonyíték található a koitusz és a gyilkosság összefüggésére József Attila Pszichoanalízis című, Gyömrői Edit hagyatékában fennmaradt párbeszédes írásában: „/. A.: Jó volna megpofozni a nőket. A férfiakat összeszervezni, hogy ne egymást öljék a háborúkban, hanem együttesen támadjanak a nőkre.
