Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Mikor születtem, a kezemben kés volt" (Tanulmány)
Gajdó Ágnes • „Mikor születtem, a kezemben kés volt” 43 léniáját. Vagyis a múlt. József Attila esetében a múlton való töprengés, a kétszer átélt gyermekkor, a kétszer átélt „megszületés” okozhatott törést személyiségében, hiszen a második születés ugyanolyan, ha nem kínzóbb fájdalommal jár, mint az első. Mert: „mindannyian kétszer születünk: először akkor, amikor világra jövünk, örökölve anyánk legkegyetlenebb »ajándékát«, az ontikus magányt, másodszor pedig akkor, amikor először döbbenünk rá minderre: a felnőttkori eszmélés idején”. (Szigeti Lajos Sándor) „A KÉS HEGYÉT / BÁR ANYÁDNAK SZEGEZD” Az utolsó évek verseiben a bűn-bűntudat-ártatlanság hármasságához szervesen kapcsolódik a több jelentéssel felruházott kés. A Nagyon fáj című versben egymás mellett jelenik meg az anya és a kés, a „két, ez időben felerősödő obszesszió, kulcsszó”: „Nincs egyéb / menedékünk; a kés hegyét / bár anyádnak szegezd, te bátor!” (Szövegváltozatai: „bár anyád mellének szegezzed”, „bár anyádra szegezzed”.) A „szerelmi szenvedés tragikus rapszódiája” az anya- és szeretethiánnyal küzdő költő gyöngédséget követelő, fájdalmas sikolya. Szentkuthy Miklós találóan állapította meg, hogy József Attila „a szerelemben anya-szomjas gyermek lett”. Könyörögve koldulta, majd fenyegetően zsarolta a szerelmet. De a szeretetet sem koldulva, sem zsarolva nem lehet megkapni. A Szabad ötletek jegyzékének foglalata erről árulkodik: „Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre, hogy a szeretet visszatartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna, ha szerették volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik.” A verés és a szeretet összekapcsolása az „érted haragszom, nem ellened” gondolatot juttathatja eszünkbe. A freudi késszimbolika értelmében és Oidipusz történetének ismeretében az idézett sor A bűnben elképzelt apagyilkosság folytatásaként is értelmezhető: koitusz az anyával. József Attila 1934 tavaszán Hódmezővásárhelyről önanalizáló levelében a logika törvényeinek megfelelő, ám rendkívül furcsa eszmefuttatást írt Rapaport doktornak: „Én a legtermészetesebbnek tartanám, ha a fiú, ha felnőtt, előzőleg az anyjával koitálna és csak később keresne más nőt magának. Mert hogy lehet elképzelni azt, hogy egy nő egy férfival csókolódzó és egyéb meghitt testi viszonyban van, sőt volt éveken át, tehát ez a nő a férfit testileg-nemileg fölizgatta, sőt másfél évtizeden át izgatta és akkor a férfi menjen el egy másik nőhöz koitálni, egy olyan nőhöz, akiről tudja, hogy nem az izgatta föl, tehát nem az kerítette hatalmába az érzékiségéhez kapcsolódó elméjét, gondolkodását?” A sajátos magyarázat jellemző módon a betegségre hivatkozik: „Egy beteg világ rámkényszerít egy vallhatatlan beteges világfölfogást és
