Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Mikor születtem, a kezemben kés volt" (Tanulmány)
40 ÚJ DUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER Tartalmi szempontból az infinitívus-leltárvers ekkori legközelebbi rokona Az oroszlán idézése. Számadásvers - akárcsak az 1931-es Végül, az 1933-ban irt Számvetés és az öt évvel későbbi Kész a leltár -, az életrajzi elemek monológszerű felsorolása. A zaklatott képkezelési és képalkotási technika szürrealisztikussá teszi a költeményt; szinte önműködő írás, szabad asszociációk sora. A késmotívum szempontjából fontos a Medáliák negyedik darabja. Önmegszólító vers, a huszonhárom éves fiatalember számvetést készít, mérlegre teszi önmagát: „Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen, / lehet, hogy zörej, meredt éjjelen, / lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt, / lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad Nem véletlen, hogy életösszegző, létösszegző versben találkozunk a késsel. A vágóeszköz az élethez, a szúrófegyver az erőszakos halálhoz kötődik, ebben a kontextusban a víz jelképezhetné az életet, de az ónos jelző épp az ellenkezőjére, a halálra utal. A kés mint a mindennapok nélkülözhetetlen használati tárgya, alapvető eszköze a jeges, már-már teljesen befagyott víz mélyén lapul. Elvesztették, elejtették, eldobták - mindenesetre hozzáférhetetlen. Ebben az összefüggésben a bizonytalan és pesszimista lírai én szimbóluma a kés. A kései versekben kerül elő a késsel világra jövés képzete (Azt mondják). Amenynyiben a kés a születéshez kapcsolódik és a Medáliákból idézett sorban a költővel azonosítható, akkor az ónos víz tekinthető a születés előtt elfolyó magzatvíznek. A biztonságos anyaméhbeli állapot, a harmónia megszűnik, a víz kihűl. Összefügg tehát az első medáliával, amely egyes értelmezők véleménye szerint a születés előtti létet, a születés mozzanatát fogalmazza meg.” És összefügg a [Zöld napsütés hintáit...] kezdetű kései verssel, amelyben a költő a születés pillanatát megelőző, anyaméhbeli állapotról is tudósít. Feltételezhetjük, hogy a költő a negyedik medáliában egyetlen sorba sűrítette a születés kínját mint meghatározó létélményt. „Késsel szúrtam” Egyes értelmezők szerint József Attila költészetében 1935 a fordulópont. Véleményem szerint már egy ével korábban, 1934-ben határozottabbá válik József Attila lírájában a befelé fordulás: felszakadnak a sebek, előtörnek az elfojtott indulatok, emlékek és képekben rögzülnek. (A Mama című vers különösen fontos ebből a szempontból.) A legnagyobb fordulat az Eszmélet, a második születés megélése, megértése. A vers X. szakasza kulcsfontosságú: „Az meglett ember, akinek / szívében nincs se anyja, se apja, / ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja / s mint talált tárgyat visszaadja / bármikor - ezért őrzi meg, / ki nem istene és nem papja / se magának, sem senkinek.” A költő szembesül és szembesíti olvasóját azzal a felismeréssel, hogy a halál volta
