Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Mikor születtem, a kezemben kés volt" (Tanulmány)

38

Űj DUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER

a háztartásban többfunkciós használati tárgy. A középkori háztartások legféltettebb eszközei közé tartozott a vasból készült vágókés.

A kés a bűn eszköze. Veszélyes, akár a szó: vágott vagy szúrt sebet, esetleg halált okozhat. De gyógyít is: az orvosi kés alá kerülő beteg reménykedhet a gyógyulásban. A kés által kiserkenő vér a szövetségkötés, a testvériség szentségének rituális megpecsételése (vérszerződés). A kés az igazság eszköze is. Kétélű fegyver, a(z ön)gyilkos indulaton kívül alkalmas az igazságszolgáltatásra. László király törvényei között szerepelt, hogy a tolvaj keze vágassék le. A teremtést, az alkotást jelképezheti a szobrászok és fafaragók kése.

„Kis kés, de jó kés”

József Attila (kései) költészetében, prózai - elsősorban pszichoanalitikai - írásaiban a kés többféleképpen értelmezhető, ám mindenképpen meghatározó motívum. A visszaemlékezők tanúsága szerint a költő életében is fontos szerepet játszott a kés. Nővére, Jolán két esetet is felidéz. Az egyik Öcsödön történt. Gombai verése után Etus vigasztalta öccsét, és arra biztatta, szökjenek meg, menjenek a mamához. József Jolán ebben az esetben sem tekinthető hiteles forrásnak, hiszen nem volt szemtanú, csak hallomásból és „talán némi írói színezőkedwel” írta meg az öcsödi évek történetét. Nem véletlen, hogy húga másként, jóval egyszerűbben mondta el az esetet. A másik eset akkor történt, miután a mama hazavitte a két kisebb gyereket Öcsödről. Jolán mosdáshoz invitálta Attilát, aki megmakacsolta magát, és leírhatatlan káromkodás szaladt ki a száján, amiért Jolán nyakon teremtette. József Jolán talán valóban „a gyerekkori sérelmek pszichoanalitikus túlélezése irányában színezi át az eseményeket”, de az sem lehetetlen, hogy valóban úgy történt, ahogyan könyvében leírta. (Még egy utalást találunk Jolánnál a késre, de A város peremén című regény annyi szándékos hazugságot és csúsztatást tartalmaz, hogy kételkednünk mindenképpen kötelező.) A pszichológiai szempontú értelmezések megegyeznek abban, hogy gyerekkori traumáknak tulajdonítják az ön- és közveszélyes agresszív megnyilvánulásokat. Azok az értelmezők, akik a pszichoanalízis fogalomtárát és módszerét alkalmazva közelítenek József Attila életművéhez - például Éva Brabant és Szőke György -, állandó identitásválságról, ödipális anyáról, önpusztító erőszakról, orális és szeparációs traumákról beszélnek.

Vágó Márta több helyütt említi a kést, és ő, valamint Németh Andor és Faludy György is feleleveníti azt a sokak által idézett, ám máig sem teljesen egyértelmű jelenetet, amikor József Attila analitikusára és annak vőlegényére, Ujváry Lászlóra támadt. Németh Andor bizonytalanabb: „Ma sem tudom pontosan, mi történt. Attila