Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - András Sándor: A kaland

András Sándor • A kaland

23

nem lenne okom gyanakodni, azt hihetném, Ingrid egész életét Londonban töltötte, Németországba csak száműzte a rossz sors. London így és London úgy, közben persze lan így és lan úgy. Londont már ismertem, hát most téged is megismerhetlek, talán, esetleg.” Csodálkozott, miért beszél ennyit, közben ámuldozott, milyen ügyes ez a lány. Minden igaz, amit mondott, tényleg az eső miatt hozta haza, és tényleg Ingrid kívánta a bort, nem ő, és mégis minden hamis. Természetesen, hiszen megkövetelte a lánytól, hogy kapcsolatukat hallgassa el mindig és mindenütt. Ingrid most példaadóan cselekedett és mégis bosszantóan. Erről ismét eszébe jutott, hogy a lány elmegy tíz napra. Fizetés nélküli szabadságot kért. nem is tudom, az unalomból lett-e elegem, vagy az izgalom fokozódott fel, csak azt, hogy felugróm, és kisietek a rendelőből, a lépcsőn lefelé fellélegzem, megriadok: szólnom kellett volna, bekopogni, hogy elmegyek. Ingrid úgy állította be a dolgot, hogy londoni barátja meghívta, ártatlan nyaralásra, nem szeret egyedül lenni, barátnőjét, biztos van neki, nem hozza. Kérdezte, zavarja-e, ha elmegy. Azt felelte, nem. Ami Ingridet nem zavarja, őt sem. Azt tesz, amit akar.

lan rögtön megérezte, hányadán áll. Heribert úgy ereszkedett le a kanapéra, mint aki már megszokta ezt a bútordarabot. Persze nem tudhatta, viszonyuk van-e, vagy csak készülődik rá ez a férfi. Ösztönösen az előbbi lehetőség mellett döntött. Talán éppen összevesztek, amikor az ő levele megérkezhetett, időközben kibékültek. Vagy békülőben vannak. Ez esetben Ingrid nem megy vele. Talán mégis ki kellett volna kezdeni azzal a nővel az állomáson. Ismét érzéseire hallgatva el kellett vetnie ezt a magyarázatot, Ingrid nem úgy viselkedett, mint aki mutatni akarja, hogy Heriberthez tartozik. Ellenkezőleg, nagyon is barátságos és kihívó volt. lan nem értette a dolgot, de érdeklődéssel figyelte, várta, mi fog történni. Lám, érdemes volt elutaznia, máris érdemes.

Egy ideig beszélgettek, megnyitották a másik üveg bort is, aztán elmentek vacsorázni. Heribert javasolta.

„Éhes vagyok”, jelentette be. „Evés nélkül inni barbár dolog.”

„Megnézem, mit adhatok”, mondta Ingrid. „Sajt van, tudom, talán még kenyér is.”

„Sajt?” csodálkozott lan.

„Ámulatod teljesen megértem,” mondta Heribert. „Nyilván nem azért jöttél Londonból idáig, hogy sajtot vacsorázz. Ingrid, levizsgáztál, kénytelen leszek kezembe venni a főzőkanalat.”

„Csak nem akarsz főzni?” kérdezte kissé sértetten Ingrid, aki, legalábbis abban a pillanatban, elfelejtette, hogy Heribert már mondta neki, meghívja őket egy vendéglőbe.