Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Marno János: Versek (A hír; Folyamodvány; Kenyérharc)
Marno János • Versek 9 Marno János A HÍR Nárcisz a hírre elfehérül. Talán így fogja föl. Törölve hévül hús-vér figurák, melyektől megválni mindenkor időszerű. Hír ebben nem oszt, nem szoroz. Nem vizsgálsz körülményt, ha ürülsz. Ülsz, és megőrjít a lábad, sajgása szinte a füledbe hasít. Hogy hívnak. Fénykép, felcsíptetve a sarkánál fogva, egy akasztón szárad. Máskor mintha erdőt járna Nárcisz, szemét marja a hír, akárha füst, avar, amint tüzet fog, vagy tüzet fogni készül, avagy elhamvadtán üzenné meg óhaját a tűz, arcán a bőr felhólyagosult és petyhüdt, általszűrve rajt’ a szürkeállomány. Mindez együtt: feszült figyelmet takar. Azt, amit a hír, ha igaz, jószerén egy életen át, felajz és elkerül. FOLYAMODVÁNY Fejében lassan csitul a lárma, keze mintha vezetéket zárna, mely csöpögve ellenáll neki, kéjesen, hát ő sem erőlteti (nem szakadhat meg a menete nála!), sőt eldőlne véle, folyamodva Istenhez, kivel nem volt még dolga, vagy nem kapta észbe, az ég tudja, mért nem, talán a teste az oka, minthogy az is az Isten birtoka,
