Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Heilmann József: Irodalom és nemzeti önismeret - Görömbei András könyvéről
Szemle 85 A nemzeti önismeret másik XX. századi nagy alakját értékelő írások közül a kötet szellemisége szempontjából meghatározó, Illyés költészete és a nemzeti önismeret című értekezést emeljük ki. (Természetesen ezzel nem tagadjuk a 2002-ben a Tokaji Irótáborban is elhangzott Illyés Gyula emlékezete című pályakép és az író szociográfiai munkásságának nemzeti sorskérdéseket tárgyaló nagy esszéi, a Fülep Lajos zengővárkonyi lelkésznél tett látogatás által inspirált, a baranyai egykézést bíráló Pusztulás, az „alulsó Magyarországról” készült naplójegyzetekből szerkesztett Magyarok és az új nemzettudat megteremtésére vállalkozó Puszták népe című munkákat górcső alá vevő tanulmány elvitathatatlan erényeit sem.) A többi közül kiemelt tanulmányban a szerző, ahogy azt a cím is jelzi, Illyés Gyula gazdag és sokoldalú költészetéből a nemzeti önismeret körébe vonható verseket tárgyalja átfogó képet adva magyarságverseinek hármas csoportjáról. Érdemes ezt az új típusú osztályozást részletesebben is szóba hoznunk. A tanulmányíró szerint Illyést a magyarság sorskérdéseihez származása, szociális érzékenysége vezette. Magyarország szociális tagozódásának az igazságtalansága vezette rá a két háború közötti népi mozgalom legjobbjait, így Illyést is arra a felismerésre, hogy új nemzettudatra van szükség, a népet is a nemzetbe kell emelni. Ez a törekvés a Trianon utáni helyzetben szükségképpen vezetett szociális és nemzeti kérdések, sőt a nemzet mibenlétének újragondolásához. Görömbei András Illyés költészetében a nemzeti önismeret verseinek első csoportjába azokat sorolja, melyeket „az a szándék motivál, hogy a nemzetből és a normális emberi életből kizárt néprétegeket is a nemzetbe és emberi méltóságú létbe emelje”. E versek közül néhány {Szomorú béres, Elégia, Kacsalábonforgó Vár) szociális indíttatású költői lázadásának a remekművei, és a Puszták népével állíthatók tematikai párhuzamba. Szűkebb értelemben vett magyarságverseinek azon első csoportjában, melyek a Pusztulás szomszédságában születtek, tragikus magyarságszemlélete nyilatkozik meg. Ilyenek az Ének Pannóniáról című történelmi számvetés, amelyet a magyarság pusztulása motivál, illetve az ugyancsak a zengővárkonyi látogatás által ihletett a Magyarok is. Magyarságverseinek második csoportjában a történelmi cselekvés példáit idézi meg. A Két március Petőfi forradalmi indulatát eleveníti fel. Az Ozorai példában az ozorai huszárok példájával biztatja a végső kitartásra a népi írókat. Az 1938-as Haza a magasban a történelmi katasztrófa előérzetében foganva a szellemi haza megtartó értékéről vall. Áldozat című versében még, melyet Teleki öngyilkossága ihletett, a költő az áldozathit felelevenítésével az önfeláldozó tett erkölcsi értelemben nemzetmentő értékére mutat rá. A Magyarok 1944 már a teljes kiszolgáltatottságról, a nemzeti szétesésről ad látleletet. A harmadik csoportot a magyarságversek tágabb
