Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Heilmann József: Irodalom és nemzeti önismeret - Görömbei András könyvéről
84 Űj Dunatáj • 2004. JÚNIUS vonulat. Ennek főbb állomásait Berzsenyi, Vörösmarty, Madách és Ady életművében látta. Szerinte a metafizikai érzékenységként értelmezett romantika igazán csak szimbólumokban fejezhető ki, ezért is megkerülhetetlen téma Görömbei számára Barta teljes, csonkításoktól mentes Ady-képének taglalása, mely autentikus forráson, az irodalomtudós kéziratos hagyatékának elemzésén nyugszik. Görömbei András nem ok nélkül hangsúlyozza, hogy Barta jelentős lépéseket tett „a teljesebb és világosabb” Ady-szemlélet kialakítása felé, bírálja a Lukács-Révai koncepcióját továbbvivő Királyféle elméletet, amely a forradalmiság különböző fokozatait bizonygatva Ady bonyolult költői világáról végül is leegyszerűsítő, ideologikus értelmezést ad. A filozófiai alaposságú elemző okfejtés hitelesen igazolja az olvasó számára: „Barta János úgy töltötte be hivatását, hogy értékes szaktudományi eredményein és módszerein túl az önmagához való hűség és a szellemi nyitottság egységének példáját is ránk hagyta.” Röviden: minőséget hozott létre. A minőség, a „minőség forradalmának” óhaja hatja át a soron következő négy írás világát is, melyek a szókapcsolat szülőjének, a minőségeszme legnagyobb magyar hirdetőjének munkásságával foglalkoznak. A Németh László-i életműnek szinte minden rétegét vizsgálják ezek a tanulmányok: a drámáival, melyek az igazságkereső és az embert üdvözíteni akaró író-pedagógus nagy kísérletei, A drámaíró Németh László dilemmái című foglalkozik, regényeiről és társadalmi drámáiról pedig együttesen az egyéni és nemzeti megújulás jegyében A minőség forradalmára című dolgozat szól. Külön tanulmányt szentel az irodalomtörténész annak vizsgálatára, hogyan él tovább Németh László szellemi öröksége az utódokban, hisz „irodalomtörténészek, tanárok és más értelmiségiek sokasága merít erőt és eszmét ma is Németh László erkölcsöt és szellemet, művészetet és életet a minőség jegyében összekapcsoló életművéből”. Természetesen ide sorolja a tanulmányíró a legteljesebb szellemi örökösöket, az írókat, költőket is. Többek között Pilinszky János, Nagy László, Sütő András és a legrészletesebben értékelve Csoóri Sándor szellemiségét és munkásságát idézi meg a vizsgált összefüggésben a tanulmány. A negyedik Németh László-dolgozat, mely az Osiris Kiadónál 2000-ben megjelent három hatalmas leveleskönyvről és egy korábbi azonos című könyvről (Németh László élete levelekben) készült, azt igazolja, hogy a levelekből, e „fölöttébb tanulságos olvasmányokból” az esszékhez és tanulmányokhoz hasonlóan hiteles portré rakható össze a minőségre nevelő pedagógus íróról és szellemi organizátorról, aki „sokrétű, sokágú, grandiózus küzdelmű pályája” során mindvégig „a magyarság szellemi-lelki felegyenesedésének” ügyét szolgálta. A 2001. évi Németh László-évforduló után a következő évben megünnepelt Illyés-centenárium is emlékező-elemző tanulmányok írására inspirálta a szerzőt.
