Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Nédli Balázs: Rudolf Nissen: Egy sebész emlékei
74 Új Dunatáj • 2004. június Zita. Államférfiak emlékirataiban és a háború utáni idő szenzációhajhász riportjaiban az utolsó Habsburg uralkodók udvari intrikáinak középpontjaként ábrázolták. Ezért csodálkoztam annyira, amikor egy egyszerű asszonyra találtam, akinek sem nyelvhasználata, sem viselkedése nem volt hasonló ahhoz a furfangos politikusnőhöz, akit például Bülow emlékirataiban alakít. Természetesen érdekelt, hogy ilyen közvetlen forrásból tudhatom meg azoknak az események a részleteit, amelyek az első világháború vége felé és a háború utáni időszak kezdetén Károly császárt és feleségét, Zitát durva emberi és politikai kritika tárgyává tették. [... ] Kísérletei (Károly császáré - N.B.), hogy 1921 -ben visszaszerezze a magyar koronát, ismét olyan vállalkozások voltak, amelyekben nem volt tekintettel a valóságra. Közvetve ez lett korai halálának az oka. Az utolsó magyar vállalkozás után családjával majdnem minden anyagi eszköz nélkül egy angol hajón Madeira szigetére száműzték. A legprimitívebb életkörülmények között valószínűleg ismét kiújult a tuberkulózisa. 1922-ben halt meg. Ez egy Szent Ilona volt, sokkal durvább formában.”8 Az ilyen véleménynyilvánítások teszik ugyanakkor személyessé az emlékiratot. A magyar olvasó számára különösen megható, amikor egy-egy magyar vonatkozású adatra, kis emlékre találhat a könyv lapjain. Szent-Györgyi Alberttel való találkozásáról Nissen például így ír: „Egy ilyen alkalommal [egy svájci orvosi konferencián - N. B.[ ismertem meg Szent-Györgyi Albertet, aki debreceni professzorként Nobel-díjat kapott többek között az aszkorbinsav izolációjáért és a P vitamin felfedezéséért. Amikor megláttuk, ahogyan Magyarországról Interlakenbe jött motorkerékpárjával, az lehetett az érzésünk, hogy egy idősebb egyetemi hallgatót látunk magunk előtt sportos ambíciókkal. 1939-ben - még éppen időben - kivándorolt az Egyesült Államokba, és egy számára megfelelő állást kapott a New England-i, Woods Hole-i tengerészeti laboratóriumban, több elméleti szakember tudományos nyári rezidenciáján. A ma 75 éves ember fiatalos reakciója az eseményekkel és dolgokkal kapcsolatban nem más, mint 30 évvel ezelőtt.”9 Az emlékirat leghosszabb magyar vonatkozású részlete Babits Mihály műtétjével kapcsolatos. A részletet magyar fordításban először Scheiber Sándor közölte az Élet és Irodalom 1972. április 15-ei számában.10 Scheiber Sándor csak a műtéthez közvetlenül kapcsolódó részletet publikálta, azonban a magyar vonatkozású részek tovább folytatódnak, és érdekes, ugyanakkor problémás történelmi vonatkozásokat tartalmaznak. Az áttekinthetőség érdekében ezért most az egész összefüggő részletet közöljük.11
