Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - Nédli Balázs: Rudolf Nissen: Egy sebész emlékei

Nédli Balázs • Rudolf Nissen: Egy sebész emlékei

73

lenne a munkatársak körét úgy megválogatni, hogy lehetővé váljon egy bizalmas és termékeny összjáték. Kételkedem abban, hogy a hallgatóknál, akik fejlődésük legfogékonyabb korszakában egy évtizeden keresztül ki voltak téve a nácizmus mérgének, ugyanezt feltételezhetnénk. De biztos vagyok abban, hogy én magam sem értem még el a belső kiegyensúlyozottságnak azt az állapotát, amely lehetővé teszi számomra, hogy egy nagy munkaterület számtalan képviselőjével Németországban elfogulatlanul és igazságosan találkozzam. Reménykedem megértésükben, amikor azt válaszolom Önöknek, nem érzem magam abban a helyzetben, hogy Önöknek igent mondhassak.”5 1948-ban ismét elutasította a hamburgiak ajánlatát annak ellenére is, hogy a háború után évente hazautazott Németországba.

1951-ben aztán a baseli egyetem ajánlott állást neki. A svájciak szemében olyan amerikai volt, aki nemcsak a modern sebészetet, hanem a régi tradíciót is megtestesíti. Nissen örömmel fogadta el a baseli tanszéket, mivel közel lehetett szeretett hazájához, de mégsem kellett hazatérnie.

1963-ban a maga immár kozmopolita módján vett részt a Berlini Sebészeti Társaság 75 éves jubileumi ünnepségén. Mind a nyugat-berlini, mind a kelet-berlini hivatalos ünnepi ülésen ugyanazt a beszédet mondta el. 1966-ban a berlini Humboldt Egyetem díszdoktorrá avatta, majd nem sokkal később megint megkeresték a hamburgi egyetemről. Ő ismét elutasította az állást. A náci rendszer után rehabilitált kollégáival csak a konferenciákon volt képes találkozni és vitatkozni, együtt dolgozni soha többet nem akart velük, főleg nem az újabb orvosgeneráció kinevelésében.6

Nyugdíjazása után Basel mellett élt és magánpraxist folytatott. Ismét hazatelepülhetett volna Németországba, de megelégedett azzal, hogy a határ közelsége révén bármikor hamar eljuthatott ifjúsága színhelyére. Itt írta meg emlékiratait is.7

Nissen emlékirata 1969-ben jelent meg Stuttgartban. A vaskos könyv lebilincselő olvasmány. Stílusa tiszta, könnyed, tárgyilagos. A mű különös ízét és értékét többek között az adja, hogy szerzője az emberiség történelmének egyik legmozgalmasabb időszakában élt, és noha nem volt ott, ahol a „történelmet alakították”, orvosként mégis rengeteg híres emberrel találkozott. Nissen, művelt emberiévén, amúgy is érdeklődött a mindennapi helyzet iránt. Megfigyelt, olvasott, emlékezett; és emlékiratában, ha sokszor szűkszavúan is, de kommentálta az eseményeket. Az emlékirat ezért a 20. század történelme iránt érdeklődő olvasó számára egy különösen izgalmas, sok érdekességgel szolgáló panoptikum.

„Más találkozások azért voltak érdekesek, mert olyan személyiségeket érintettek, akik a kortárs történelemhez tartoznak, mint például a korábbi osztrák császárné,