Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében
Tüskés Tibor • Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében 61 pillanatban az, hogy ez az anyag egy hete az És-nél van (Jovanovics nagyon akarta, de Nemesnek - úgy tudom - az a véleménye, hogy inkább folyóiratba való.) Türelmedet kérem hát, míg döntenek; s akkor meglátom, hogy az És számára kiveszek-e belőle egy részletet; vagy az egészet elküldöm Neked. Esetleg eressz meg egy levlapot, hogy a jegyzetnek legkésőbb mikor kellene befutni hozzátok.” - Nos, az Élet és Irodalom döntött, lemondott a dolgozat mind részleges, mind teljes közléséről, és a mintegy 12-14 gépelt oldal terjedelmű kézirat megérkezik Pécsre. A szerkesztő levele (1963. aug. 9.): „köszönöm, megkaptam a kéziratot. Örülök, hogy megcsináltad ezt a dolgot. Eredetileg is ilyesmire gondoltam. Ami nem szájbarágó magyarázat, önigazolás, hanem önálló, tanulmány-értékű írás, ugyanakkor kitapintható szálakon a darabhoz tapad.” Az író felhatalmazása a közlés idejére és formájára vonatkozóan is megérkezik Pécsre (1963. aug. 10. és 15. között): „nagyon örülök, hogy minden rendben! Úgy tördeld, ahogy kijön - ahogy a legjobbnak látod.” Mészöly Miklós írása Jegyzet a darab ürügyén címmel a Jelenkor 1963.10. számában Az ablakmosó második részlete után látott napvilágot. A darab és az utószó közlése után mind a szerzőt, mind a folyóiratot súlyos irodalompolitikai támadás éri. Ennek csupán egyik - látványos - megnyilvánulása Pándi Pál két újságoldal terjedelmű tanulmánya, mely A tagadás tagadása címmel Vita egy írói állásfoglalással alcímmel az Élet és Irodalom 1963. dec. 6-i számában látott napvilágot. A dráma valamint a hozzá fűzött tanulmány közlése részben ahhoz is hozzájárult, hogy a Jelenkor főszerkesztőjét a következő év nyarán eltávolították a folyóirat éléről. Ez Az ablakmosó és a darabhoz fűzött írói jegyzet első közlésének a hiteles története. Ezért elcsodálkoztam, hogy amikor a Burleszk-tragédia és az utószó megjelent a Mészöly Miklós összegyűjtött művei - Drámák, játékok - Lassan minden című kötetben, (Századvég Kiadó, Bp., 1994.), ott egy olyan, a tanulmány címéhez csillaggal fűzött, zárójelbe tett írói jegyzetet olvastam, amely mintha a szerkesztőt marasztalná el azért, hogy ez a jegyzet valaha megszületett az író műhelyében. „(Kelletlenül csatolom ide a darab ürügyén írt »Megjegyzést«; e helyen természetesen aránytalanul, de talán felidéz valamit 1957 sötét nyomorúságából - mikor még egy szerényen elvont »parabolát« is szájba kellett rágni, hogy a bírákat tisztességgel segítsük hozzá az értelmi megértéshez és a nyomban gondoskodó retorzióhoz... Ennyit a bírák s a szerző mentségére.)” (Hát ha annyira „kelletlenül” közölt és annyira „szájba rágó” volna ez az egyébként nem 1957-ben, hanem 1963-ban született tanulmány, akkor miért vállalja újraközlését az író 1994-ben? - kérdezem én is zárójelben és „kelletlenül”)
