Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében
54 Új Dunatáj • 2004. június Zenekíséret című regényéről és Evelyn Waugh Utolsó látogatás című regényéről írt beszámolót. A szerző nyilván feladatot oldott meg, és a művek kiválasztásában nem annyira Mészöly Miklós ízlése és igénye, inkább a lap és a főszerkesztő aktuális elvárása mutatkozott meg. De az írásokban megfogalmazott vélemény és ítélet már a fiatal író ízlését tükrözi, és amit műfaj elméleti kérdésekről, például a novella és a regény viszonyáról mond, saját szépírói munkássága szempontjából is elgondolkoztató, továbbá az sem lehet véletlen, hogy a három szerző közül a kiváló angol írónő regényét becsüli a legtöbbre. Ma már Mészölynek ezek a korai recenziói is megérdemelnék a „fölfedezést”, az újbóli kiadást. Mészöly Miklóst a Sorsunk utáni pécsi folyóiratok, a Katkó István szerkesztette „első” Dunántúl (1949) és a Szántó Tibor szerkesztette „második” Dunántúl (1952- 1956) is szépíróként mutatták be: az előbbi folyóirat egy, az utóbbi három elbeszélését közölte. Amikor 1959-ben átvettem az akkor még kéthavonta megjelenő Jelenkor szerkesztését, és Mészöly Miklóstól írást kértem, az író nekünk is először szépprózai írást küldött, még pedig részletet az általa akkor satuba fogott, még be nem fejezett Az atléta halála című első „felnőtt” regényéből. (Az 1960-ban megjelent Fekete gólyát ugyanis fiataloknak írta.) A regényrészlet közlése (1960. 6. sz.) után - most már két novellával - továbbra is a szépíró Mészöly volt jelen a lapban (1961.3. sz., 1962.3. sz.). 2.1 Mészöly Miklós 1961 őszén nyugat-európai körutazást tesz, Franciaországban, Svájcban, Olaszországban jár. „Párizs, Chartres, Normandia, Bázel, Zürich, Róma, Nápoly, Firenze, Velence - ennyi a skalp... Levélben bonyolult, majd szóban, ahogy lehet” - írja 1961. nov. 12-én. Válaszomban elbeszélése, A három burgonyabogár közléséről tájékoztatom, és a szóbeli beszámoló helyett útirajz írására biztatom (1961. dec. 27.): „Majd kivárunk egy szélmentesebb számot, s ha akkor sem menne, majd írok s kérünk valami mást. A külföldi út reflexióiról írt beszámolódat is szívesen vennénk például. Gondoltál-e rá, hogy megírd ezeket a benyomásokat?” Mészöly Miklós 1961-es nyugat-európai utazásáról ekkor még nem írt beszámolót. (Későbbi külföldi útjairól majd számos följegyzése születik.) Ám amikor hírét veszi, hogy jön a lapban A három burgonyabogár, újabb kéziratot küld a szerkesztőnek (1962. júl. 23.): „így született meg ez a küldemény is, a pesti tétlenségből. A jegyzeteimet rendezgettem, - és lekopogtam közülük egy halomra valót. Nincs tematikusán rendezve, (nehéz is az ilyesmit) - mégis bizonyos egymásra következő részek felelnek egymásnak, kiegészítik egymást. Ezt azért írom, hogy ha tetszik (mint anyag s mint műfaj a szerkesztőnek) - és úgy gondolod, hogy mehet (együtt vagy két részletben? - túlzott reménykedés?) - mindenesetre jó volna, ha az egymásnak felelő részek együtt maradhatnának (ha tagolni kell). Ezt értő füledre bíznám.” A jegyzetek tetszettek, és
