Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében

Tüskés Tibor • Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében

55

ezt válaszoltam a szerzőnek (1962. szept. 1.): „köszönöm a »napló«-t. Roppant érdekes, jellemző, töredékesen is írói munka. Sehol nem vázlatszerű, nem nyersanyag.” De a küldött kézirat jelentős terjedelme gondot okozott. A szerkesztőség eleinte csupán egyszeri közlésre gondolt, de az egyszeri közlés esetén is több lehetőséget mérlegelt. „Kiszakítani pl. azokat a novella-vázlatokat, portrékat, mai alakokat, amelyek együtt a »Pillanatkép« rovatunkban állnának helyt. Ezesetben többé-kevésbé egy témájú, egy műfajú írást kapnánk. Vagy pedig »mindenből a legjellemzőbbet« jelszóval vegyesen közölnénk a gondolati-filozófiai, az irodalmi és a szociografikus följegyzésekből kb. 10-14 gépelt oldalnyit.” A szerkesztő szíve az utóbbi megoldáshoz húzott. „Tudom, mindenképpen kegyetlen műtét ez, de érzésem szerint nem annyira összefüggő, egymást-magyarázó részletekből áll az írás, hogy egy eféle szükségmegoldást ne választhatnánk. Amit mi nem közölhetnénk, bizonyára másutt még fel tudnád használni... Ha bízol a válogatásunkban, mi is szívesen megcsináljuk, ízléssel, tapintattal, a legjellemzőbbek kiválasztásával.”

Ettől kezdve a naplójegyzetek közlésének ügye a Pécs és Budapest között váltott levelekben újból és újból visszatér. Mészöly Miklós írja (1962. szept.): „Örülök, hogy tetszett az anyag s jöhet. Azt gondolom, inkább vegyes válogatást csinálj, maradjon meg a napló-jelleg. S a nyomosabb része talán éppen a portré-vázlatok mellett található - gondolom én; de persze te gondolhatod másképp. Mindenesetre: tökéletesen megbízom a válogatásodban; ismerve annyira, hogy összeszedd belőle a »legjellemzőbbeket« (ahogy írod) meg talán azokat, amiket más formában nehéz volna elmondani. A jobbik rész talán bele is megy majd 14 oldalba (hát még, ha kis betűvel szednétek... - hiszen napló). Legföljebb, ha valami kimarad, ami nekem mégis fontos, cserélünk. Rendben? - „Még ugyanabban a hónapban válaszoltam (1962. szept. 30.): „köszönöm leveledet, tehát akkor a decemberi számban jön egy igen bő válogatás a Napló-ból, megtartva a napló-jelleget. Igyekszem ízléssel és érzékkel válogatni, s megmenteni a legjobb részeket. A petit szedéssel is segítünk majd valamit.”

Nyomdába került a kézirat, a korrektúra alkalmával azonban fény derült, hogy nemcsak a közlésre megjelölt részeket szedték ki, hanem a teljes szöveget. A szerkesztő új helyzetbe került, új lehetőséget mérlegelt (1962. nov. 4.): „A nyomda őszintén szólva tévedésből kiszedte az egészet, mi persze: egyelőre csak a kiválasztott részeket tudjuk közölni, de nem dobjuk el a többit sem, sőt talán legjobb lenne az egészet kettőbe választani, hogy két teljes értékű részletben hozhassak a dolgot. Azt hiszem, végül is ezt a megoldást választjuk.” Végül a Jelenkor 1962. 6. számában a már előre eltervezett és megbeszélt (mindenből a legjellemzőbb) részletek láttak napvilágot