Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében
Tüskés Tibor • Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében 53 Tüskés Tibor NAPLÓJEGYZETEK, ESSZÉK MÉSZÖLY MIKLÓS MŰHELYÉBEN 1. Műfajokban gazdag, esztétikai értékben és hatásban jelentős, gondolatilag eredeti huszadik századi életmű a Mészöly Miklósé. Műfaji változatossága a próza területén mutatkozik meg. írt szépirodalmi/szépprózai műveket, és írói pályáján gyarapodó számban születtek az író világképét közvetlenül kifejező - nevezzük az egyszerűség kedvéért így teoretikus írásművek. A szépprózai életművet epikai művek (novellák, regények), drámai alkotások (bábjátékok, színpadi művek) és 1964- től írt prózaverskísérletek alkotják. Az önkifejezés igényét áttételek nélkül hordozó munkái a naplójegyzetek (noteszlapok) és az esszék (tanulmányok). Vizsgálódásunkat ezúttal az utóbbi - a teoretikus - írásokra terjesztjük ki. Mégpedig egy sajátos nézőpontot alkalmazva: a kérdést az írások keletkezése, az írói alkotóműhely felől vizsgálva. Ezt a nézőpontot az teszi lehetővé, hogy 1959 és 1964 között a pécsi Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat Mészöly Miklós írásait tíz alkalommal közölte, továbbá a hatvanas és a hetvenes években a Budapesten élő íróval számos levelet váltottam, és ezekben a levelekben sokszor esik szó - a szépprózai művek mellett - az írónak az elméleti műformát gazdagító ún. teoretikus munkáiról. Mészöly Miklósnak a műfaj iránti vonzalma korán megmutatkozik. Amikor a világháború után szökött katonaként visszatér szülővárosába, és Szekszárdon - még Molnár Miklós néven - 1948-49-ben a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt Tolna megyei szervezetének kiadásában megjelenő Tolnamegyei Kisujság főszerkesztője lesz, újságíróként szükségképpen foglalkozik publicisztikával. Szépíróként a pécsi Sorsunk folyóirat mutatja be - még mindig Molnár Miklós névvel - a lap 1943. évi 4. számában, majd a háború után újrainduló Sorsunk 1947-48-ban - most már Mészöly Miklós névvel - további három novellájának ad helyet. A folyóirat szerkesztője, Várkonyi Nándor emellett a Sorsunk egyik ún. vidéki szerkesztőjének kéri föl, és neve 1947. júniusától a folyóirat megszűnéséig, 1948. áprilisáig a Sorsunk szekszárdi szerkesztőjeként szerepel a lapon. (Címe: Szekszárd, Széchenyi u. 46.) Várkonyi gondos és tudatos szerkesztő volt, nevelte is a fiatal írókat: nemcsak Mészöly Miklós novelláit közölte, hanem kritikai feladatokat is adott neki. Ily módon Mészöly Miklós a Sorsunkban nemcsak szépíróként volt jelen, hanem kritikai írások szerzőjeként is szerepelt. A folyóirat kritikai rovatában három, akkoriban megjelent műről, Hunyady József Szerencsétlen emberek című novelláskötetéről, Bóka László
