Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - Marafkó László: Búcsúregény (részlet)

50

Új Dunatáj • 2004. június

mindenképpen van az ilyen kiválasztódásokban. H, visszagondolt gimnazista önmagára, s egy Burkus-ősképet látott, az akkori divat - bocsánat - divattalanság szerint öltözve: bátyjától örökölt zakóban, aminek a gallérjából valamilyen merevítő szőrszál minduntalan kijött, hiába vágták le, elfogyhatatlannak tűnt, s véresre bökte a nyakát.

A kis Burkus valóban ott sétált a kapu előtt. H. elnézést kért, s a kis Burkus zavarba jött, hogy a tanár úr szabadkozik.

A nagyszobában, amely nappalinak, dolgozószobának, s este nyolc után hálószobának számított, H. felajánlotta Burkusnak a kedvenc fotelét, amelyben szombatonként, megjátszott véletlenszerűséggel hatalmasakat szundított a hétköznapinál bőségesebb ebéd után.- No, mit olvasott, Zoli? - a tanári pályája közepén általánossá váló magázás inkább mulattatta H.-t, mert semmiképpen sem a felnőtté válást segítette elő, inkább csak megszüntette a korábbi tegezésből fakadó, atya-fiúi kapcsolathoz hasonló viszonyt.

Zoli két könyvet olvasott: Schopenhauernek a szerelemről írott munkáját (H. kacarászott magában), s egy divatos dél-amerikai regényíró legújabb munkáját. „De kellő kritikával” - tette hozzá a fiú, nehogy léha kicsapongás gyanújába keveredjék. Mostani látogatásán ugyanis támpontokat várt az önképzőköri dolgozatához, amely a Líra és logika címet viselte. H. végigmérte a fotelben elsüppedt vézna fiút: micsoda korszerűtlen alak! „Akárcsak én!” A többiek számítógép-programokon szánkáznak, mit, síelnek!, lányokkal lebzselnek, ő meg ősfiloszkodik. Persze, meglehet, író lesz belőle. H. bensőjében büszkén kihúzta magát. Burkus mint út a jövendőbe. „Az én tanárom már zsenge ifj úkoromban...” stb., stb. De mi szüksége erre, ha az idő nemhogy neki, hanem teljesen mindegy, kinek dolgozik, ő már kilépett az idő dimenziójából. Hogy is felejthette el! Semmi szükség Burkus nemzedékének emlékezetére, akkor is ott lesz köztük, amikor azok aggastyánokként gyűlnek össze, alig páran, az érettségi találkozón. Inkább szükségük lesz nekik - rá!

Odament a polchoz, ahol kopott dossziék sorakoztak, befejezetlen tanulmányok, gondolatvázlatok, cédulakötegek. Megtalálta a legépelt torzót a gondolati költészetről.- Tudod, mit, Zoli - észre sem vette, hogy tegezésre váltott, csak a fiú kimeredő tekintete tűnt fel a fotelfedezékből -, vidd el a dolgozatomat, nyugodtan használhatod. Próbáld továbbgondolni azt, ami benne van.

Burkus öregemberként kászálódott ki a fotelből. H. meggyömöszkölte a vállát.- Jól van. Nálad jó helyen lesz.