Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - Mészáros Sándor: Utazások száz dollárral

36

Üj Dunatáj • 2004. JÚNIUS

Bamberg Fest. Karcsi visszafelé ittmaradt a Trabantunkkal. Karcsiból alig egy éven belül Kari lesz, Karl Hahn, Bamberg Letzengasse, 12/A. Majd később, évek múlva kedvelem meg ezt a kisvárost, most csak egy sört iszunk, Karcsi beszélt rá az igazi, német barnasörre, próbáljam meg, ízleni fog, jó keserű. „Úgysem a Bayern lesz a bajnok!” Ez a mondat láthatóan bosszantja Karcsit, a régi Bayern-hívőt. Bambergi lovas, sörsátor, sramlizene, összekoccanó korsók, slampos kedélyesség és váratlan otthonosság. Azt mondja Karcsi, hogy én azt el nem tudom képzelni, milyen büszke volt, amikor megengedte neki, hogy vezesse a Mitsubishi kisbuszát. [„Karcsikám, a töltöttkáposzta a magyar embernek élet, a svábnak halál!”] Nagyváradtól visszafele átadta neki a kormányt, vezessen egy kicsit, de mint egy gyerek! Láttam volna az arcát, tisztára mint egy óvodás! A Micsu, így mondta. Aztán meg mindenkinek eldicsekedett vele, hogy a Micsu így meg úgy. Egyszer elkérte tőle a kisbuszt, hogy megmutassa a téeszben, ezzel dicsekedett. Na ja, iszonyúan szeretett dicsekedni. Legendás dicsekvő volt! Amikor megvette a Trabantot, kiment Tardoskeddre a rokonokhoz, mindenkinek eldicsekedett ezzel, a szar Trabanttal. Imponálni akart előttük. És hogy ő mire vitte! Ezen röhögtünk mindig a háta mögött! Körbehordozta a Trabantot, mint a véres kardot. Ezen sokat röhögtünk otthon. Elég volt ennyi, Trabant, véreskard, és már röhögtünk is.

Honnan hoztad ezt az ócska Ladát? Miért nem hoztál nyugati kocsit? „Ez ilyen szar elvtárs-autó, a komcsi vágyak netovábbja, szakszervezeti bizalmiktól fölfelé. Függetlenített párttitkárok és vezérigazgató-hák vágyálma volt, egy jó ezerötös Ladaállat! Háromévente cserélgették, soronkívül, éppen most cserélik le az egészet báró nyugati kocsikra, amikor te hazatámadsz egy spoyleres Ladával?” Ez van, mondtam neki zordan, Belgiumban csak ezt lehetett kapni. Csak nem fogok mentegetőzni egy rohadt spicli előtt, aki másfél óra alatt legyalulta az egész polgári filozófiát, és akit a lánya nem enged a saját lakásában cigarettázni, büntetésből kint topog a garázsa előtt, és pöfékelés közben fényesíti az ezüstmetál BMW-jét. De az is lehet, hogy nem volt az, csak én gondolom ezt méltó büntetésnek. Szilkó mondta, hogy a városban van egy besúgó büfé, odajárnak a fiúk nosztalgiázni. Erre még nem gondoltam, hogy ilyen is van, besúgó-nosztalgia. [„Az ember harmincadik életéve után belép a förtelembe. Minden szépség azon a másik, a fiatal oldalon maradt?”] Tréfásan számolgatni kezdtük, hányat ismertünk eddig, de csak az számított, akiről mindketten biztosan tudtuk. Vagyis úgy gondoltuk. Végül nem olyan nagy szám lett, tíz vagy tizenkettő. Nem sok, ha azt nézem, egyáltalán nem sok.

Persze, ki ne akart volna nyugati autót hozni, de hát nem jött össze. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt előre, itthon elképzeltem. Bizonyos elképzelések