Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - Zemlényi Attila: Vers (Luca óriás lett)

26

Új Dunatáj • 2004. június

öreg, kézformájú levelek tapadtak rám, monolit tölgytörzsek mélyesztették a tüdőmbe ágas-bogas gyökerüket, hang és fény sebtében változott körülöttem mint abban a régi Peter Gabriel klipben, ahol a sztár a fűben fekszik, másodpercek alatt évszakok oltják ki egymást, évek, élet, pezsgő és burjánzó halál.

Hallottam Isten téli gumijának durva dobolását a sarkamban, de nem volt erőm visszapillantani.

Az első lámpánál varázsütésre vége lett.

Az út menti platánokon még szilárdan álltak a levelek. Sárgánál már tudtam mi emelt rám kezet.

Rábírhat majd egy ijjú szerelme, hogy eldobod érte az én nevemet.