Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Kelevéz Ágnes - Pienták Attila: "Rendes Becsületes Munka" - beszélgetés Rába Györggyel
Beszélgetés Rába Györggyel 13 nehézséget okozott, hogy oda feljárjak. Úgyhogy ilyenformán szembe kell néznem azzal, hogy már csak legfeljebb részlettanulmányokat tudok megcsinálni, a pályaképet megcsinálja más. Nem vagyok alapjában véve hiú ember, más is meg tudja csinálni, úgyhogy ez nem az én személyes reményeim közé tartozik, hanem bízom abban, majd más meg fogja oldani. Amit erről lényegében véve tudok, azt elmondtam abban az úgynevezett kis-Babitsban.- Semmiképpen sem szánom tiszteletlennek a következő kérdést, azonban a két Babits-monográfia óta már húsz esztendő telt el...- Igen.- ... módosult-e valamiben Babits-képe, volna-e olyan hangsúly, amit, ha ma kezdene neki, máshova tenne?- Biztosan. Mivel abban az előnyös helyzetben vagyok, hogy jóval idősebb vagyok, tehát ennek az életkornak a perspektívájából tudok egyet-mást mondani úgy, mint aki járt egy olyan vidéken, ahol a két kedves beszélgető partnerem nem járt. Hát ha az ember megöregszik, és előveszi a régi műveket, egészen másképp olvassa, jobbára más előjelekkel olvassa, mást lát benne, mint amit fiatal korában olvasott. Kedves íróiból kiábrándul, kevésbé becsült íróknak fölfedezi az értékeit, ez nagy élmény. Szükségszerű, hogy még olyan hozzá közel álló író esetében is, mint Babits és az én szerény személyem, ott is valamelyest a hangsúlyok módosultak. Na most a hangsúly, az az ő személye. Több emberi gyöngeséget látok benne, mint láttam annak idején, és ezeknek a felhangját jobban érzem egyes versekben, egyes publikációkban. Ugyanakkor meg is tudtam egyet-mást. Hogy egy példát mondjak: azt tudjuk, ismerjük, hogy a Halálfiait megszakította, nem tudta folytatni. Azt Gyergyaitól tudom, hogy olyan rossz idegállapotba került emiatt, hogy megtanult szőni, szövőszéket szerzett, hogy az idegességét levezesse. De amit nem mondott Gyergyai, arra viszont magam jöttem rá: hogy miként folytassa, annak az ötletét Gidenek a Les faux-monnayeurs regényéből vette. Hát ez, mondjuk, egy tanulmányban kifejthető, egy beszélgetésbe nem fér bele. Például erre az elmúlt évek során jöttem rá. És vannak még ilyen dolgok. Ez nem a személyre vonatkozik, és nem az emberi gyöngeségekre. Most ezek a költészetének az értékén, a politikájának a természetén, ahogy én látom, nem változtatnak, de nagyon szerencsés szó a hangsúly, úgyhogy ezt elfogadom, és ez bizony hangsúlyokat jelenthet.- Szeretnénk folytatni a munkásságával és Babits utóéletével kapcsolatos faggatózást, de most egy konkrétabb kérdéskörre szűkítve tennék föl néhány kérdést. Ez számunkra - akik részt veszünk a Babits kritikai kiadás munkálataiban -, rendkívül
