Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Kelevéz Ágnes - Pienták Attila: "Rendes Becsületes Munka" - beszélgetés Rába Györggyel
14 Új Dunatáj • 2004. június fontos területe a filológiának, az irodalompolitikának és a kiadástörténetnek. Gál István személyéről van szó, aki rengeteg Babits-szöveget publikált, nagyon sok esetben az ő filológiai közléseinek az alapján próbálunk datálni verseket, és azok a szövegek, azok az adatok, amelyeket ő a különböző folyóiratokban közölt, mindmáig meghatározóak. Gál István mint a hagyaték egyik gondozója több szöveget is publikált, különösen 1973-ban. Azért gondoltam, hogy önt kérdeznénk meg ezekkel a szövegközlésekkel kapcsolatban, mert Babits-ügyben nagyon kevés alkalommal látott napvilágot olyan határozott állásfoglalás, mint az ön cikke, amely a Jelenkor 1974. márciusi számában Babits öröksége és hagyatéka címmel jelent meg, és Gál szövegkiadói munkásságával foglalkozott. Mikor ismerte meg Gál Istvánt, hogyan alakult a kapcsolatuk?- Nem tudok erre határozott időpontot mondani, de ismertem már a háború után biztosan, még az sem lehetetlen, hogy már a háború alatt. Az ő Babitsról írott, részben anglisztikai vonatkozású doktori értekezését becsültem, továbbá az Apolló szerkesztőjeként végzett munkásságát úgy szintén. A polémia története a következő. A 70-es évek elején fölhívott engem Sík Csaba, a Magvető Kiadó irodalmi szerkesztője, tehát a kiadónak a második embere egész pontosan, és lelkendezve közölte, hogy szenzációt tud velem közölni: olyan Babitsremekművek kerülnek a közönség elé, amelyekről nem is volt tudomása úgyszólván senkinek, ezeket Gál István rendezi sajtó alá, és ezekről nekem most hírt ad. Én akkor kifejeztem kétségeimet, ismervén Babitsnak a kéziratban maradt verseit, és ismervén Babitsnak a pontos, mélyreható, szigorú önkritikáját, azt kellett neki mondanom, hogy én tamáskodom ezeknek a közleményeknek a szenzációs értékében, akadhat közülük figyelemre méltó vers, de inkább módjával. Sík Csaba megkért engem, ha nekem ez a véleményem, és ebben nem is kételkedik, hogy ennek van alapja, akkor legalább ezt ne hangoztassam, amíg a kötet meg nem jelenik. Én erre ígéretet tettem neki. Na most, kis idő múlva fölhívott Gál István - maga ismerte elég közelről őt, úgyhogy alkalmasint tudja -, neki szokása volt menet közben a tevékenységéről számot adni ismerősöknek, illetve azoknak, akiket érintett az ő filológiai, irodalomtörténeti soron levő kutatása, és közölte velem, hogy hát ugye Babits, és rendkívüli dolgokat talált, és ezeket közreadja, és én meg válaszul közöltem, hogy hát Pista, én azért kételkedem ebben, mert ismerem Babits kéziratos hagyatékát. De igenis, meg fogom látni, és ő bebizonyítja azt, hogy Babits radikális szocialista gondolkodású költő volt. Mondom, Pista, azt te nem tudod bebizonyítani, mert ez lehetetlen. De igen, radikális volt, azt feltétlenül. Mondom, a radikalizmus zárt eszmerendszer, aminek megvan a történeti keletkezése, ebből az időből ismerjük Babitsnak az eszmei megnyilatkozásait,
