Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Kelevéz Ágnes - Pienták Attila: "Rendes Becsületes Munka" - beszélgetés Rába Györggyel
Beszélgetés Rába Györggyel 11 velem egy kávéra egy eszpresszóban, s közölte velem, nekem vezekelnem kell, és egy tanulmányt kell írnom Aragon és a szocialista realizmus címén. Azt feleltem, én ezt nem írom meg, azért, mert én nem tudom pontosan, hogy mi a szocialista realizmus; amennyire ismerem a szakirodalmat, úgy látom, hogy ezt senki se tudja. Ezzel szemben írok egy tanulmányt, Verhaeren Magyarországon címen. Verhaerennek vannak szociális tárgyú versei, ennek van megfelelő visszhangja, ezt megírom. Hát jó, mondta, ezt írd meg. Ezt megírtam és fél év múlva áthelyeztek a XX. századi magyar osztályra, ami nekem nagyon rosszul esett, meg lelki válságot is okozott, és egy hétig beszélte a fejemet Varga Kálmán barátom, hogy meglátod, sokkal jobban jársz ezzel, és igaza volt. Van-e még kérdés?- Sok. Volt szerencsém ott lenni a nagydoktori védésen, ahol elhangzott az, hogy milyen hosszú huzavona után került megvitatásra ez a doktori disszertáció, merthogy a hosszával volt probléma. Ez nyilván kifogás lehetett, hiszen abszurdumnak tűnik egy ilyen fontos könyvvel kapcsolatban, mint amilyen a Babits nagymonográfia, egyáltalán hosszat emlegetni.- Hát ez ahhoz a címszóhoz tartozik, amit már megpendítettem, hogy az intézet mindent elkövetett, ebből ne legyen se doktori értekezés, se könyv. Én ’79-ben akartam ezt beadni. Na most tény, hogy akkor még csak háromszáz oldal volt meg belőle, és valahol a szegény Babits még csak a háborús verseit írta, vagy csak kezdte írni, ilyesvalami. És akkor szólt nekem a közvetlen főnököm, elvárják tőlem, hogy itt gépelési feladatok vannak, és azzal segítsem az intézeti adminisztrációt, mert olyan kis fizetéseket tudnak adni a gépírónőknek, meg a titkárnőknek, hogy nekik juttassak munkát, s akkor odaadtam. Két hétig semmi, nem történt, egy hónapig semmi, nem történt, hat hétig semmi, és akkor szóvá tettem. A válasz: hát mit akarsz, egy intézeti gépírónőnek elsősorban az intézeti munka a feladata, aztán majd, ha jut ideje, akkor foglalkozhat a tiéddel. Mondom, hát lehetetlen, mert ugye én be akarom adni az értekezésemet. Hát, jó, akkor majd utánanézünk valakinek az Akadémián. Eltelt megint egy pár hét, és akkor szóltam, akkor azt mondja, hogy az nem vált be, akire gondoltunk, de van egy nyugdíjas gépírónő az Akadémián, majd ő. Mondom, jó, kérlek, rendben van. Eltelt megint egy pár hét, és fölhívtam telefonon a lakásán az illetőt - nomina sunt odiosa -, a felesége vette föl. Mondom, hogy ebben és ebben az ügyben. Azt mondja, nem gondolja, hogy egy nő, aki nyugdíjba megy, azért megy nyugdíjba, hogy még külön munkát is vállaljon? Hát szó se lehet róla, hogy egy nyugdíjas nő itt még gépeljen magának. Mondom, kérem szépen, rendben van, én tulajdonképpen már megoldottam a dolgot. Csak nem talált valakit? Mondom, de igen, találtam valakit, aki gépeli, és már el is kezdte. S ki az? - kérdezte. Mondom,
