Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 1. szám - Pardi Anna: Vers (Gyertyafény egyidejűségek)

10

Új Dunatáj • 2004. március

Pardi Anna

GYERTYAFÉNY EGYIDEJŰSÉGEK

1.

Szörnyű szerelmi alvajáróként

a legkegyelmesebb herceg ur, aki valójában a legkegyetlenebb, benyit

legújabb francia szeretője hálószobájába.

Hat cirádás gyertya fénye világítja meg a jelentéktelen, petyhüdt arcot,

Kari Eugén ábrázatát, undorral szemléli az aranyozott barokk faangyal a despota minden mozdulatát, az önbálványozta, rettegett hatalmú, járó-kelő hullát, kinek balujját abszolutista achát gyűrűje fojtogatja;

Harmadik Hatalmi Ágazatként a Lázadás.

2.

Fent a kiváltság, lent az elnyomás.

Utolsó gyertyájának csonkját fújja el a sok kis Kariból egy, Würtemberg tartományban.

Részvétleveleket ir róla egy kifosztott fa, de majd az is kivágatik tüzelő hiányában.

Másnap korán kel, elmegy a hajnali misére, gondolja az ismeretlen alattvaló, ahol pár krajcáros cipóként látja libbenni az ostyát, folyamatos földi drámák homályos üzeneteként.

Nem sejti, katonaság veszi körül a templomot, erőszakkal ragadják ki ülőhelyükről a fiatal férfiakat;

Kari Eugén erőszakkal soroztatja be alattvalóit, meghalnak egy zsarnokért a németek, annyian, annyiszor.