Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Komma Olivér: Anya, négy gyerek és az anyaotthon
Dienes Valéria MELYIK HÁT A LEGFONTOSABB?* Mikor én még intézeti növendék voltam! Be régen is volt az, olyan nagyon régen: két hónapja már... Ismét szeptember elseje van. Megnépesül az intézetek néptelensége. Lánycsevegés, vidám kacaj váltja fel a szünidei csendet, megszólal a csengő, fennen hirdetve, hogy a hosszú hallgatásban meg nem némula. A tanárok fejéről levándorol a hálósipka, padlásra kerül a vászonkabát, cilinder büszkélkedik a fejükön, szalonruha feszül termetükön. A paedagógák is összeigazgatják a szünidőben elhanyagolt frizurát, az empire slafrok szegre akasztódik, a fűző pedig elfoglalja uralmát. És a paedagógok és paedagógák összegyűlnek a tanári szobában. Mi, a lánysereg, a folyosón próbálgatjuk torkunk minéműségét. Mindenki túl szeretné harsogni a többit. Hallgatjuk egymás szünidei élményeit és kiabáljuk a magunkéit. A zsivaj éktelen. Őszintén szólva hasonlít bizonyos fehér tollú, sárga csőrű, sárga lábú madarak csoportos hangadásához... Csingilingilingiling... ling... lingggg! Becsengettek. Megindul az áradat,-ki-ki a saját osztálya felé. Eme törekvésünk közben többszörösen meggyőződünk ama fizikai alaptörvényről, hogy ugyanazt a helyet két test egy időben el nem foglalhatja. Működnek a könyökök s hullatják a gépies pardonok ezreit. Végre beküzdjülc magunkat az osztályba. A gyorsabb lábúak lefoglalják a hátsó padokat, a későn jövőknek maradnak az első sorok. Mi Herminnel pompás fogást csináltunk: az utolsóelőtti vízszintes sor a középső függőleges sorban. A középsőben! Ez a fő. Ha kissé görbén ülök, Ilonka eltakar, Hermin is elbújhat Margitka háta mögé, ha „kiülünk”, akkor meg láthatjuk a tanárt. Pompás! Az első sorbeliek még nemtetszésüknek adnak kifejezést, de nyílik az ajtó - a szó elhal az ajkakon - felüliünk némán, mert belépett az érdekes arcú, magas, fiatal irodalomtanár. — Kedves kisasszonyok! - kezdi az ő behízelgő, dallamos orgánumával. - Ezeken az órákon majd a nemzeti irodalommal foglalkozunk. Igyekezni fogunk minél mélyebb bepillantást vetni nemzetünk szellemi világába. Kérem önöket, támogassák munkámat buzgalmukkal, hisz úgy vélem, mondanom sem kell, hogy a magyar nőre nézve nincsfontosabb, mint ismerni nemzetének szellemi fejlődését, hogy szeretni tanulja az édes hazát ama csodálatos nagy szellemekben... Dienes Valériára emlékezünk halálának 25. évfordulóján. 2
