Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Komma Olivér: Anya, négy gyerek és az anyaotthon

Ily értelemben beszél tovább a lelkes ifjú tanár, arca kigyúl, szeme ragyog a lelkesedéstől, s mi az óra végén szavainak igazságától, no meg egy kissé személyé­nek vonzó mivoltától is áthatva, szentül meg vagyunk győződve, hogy az iro­dalomtörténet a legfontosabb tudnivaló az egész világon. Az ajtóban még meg­hallgatja az „önkéntelenül” utána röpített vallomásokat: — Jaj, be édes! És mily hazafias! Én imádom! Én csak neki fogok tanulni! A folyosón látják a lányok, hogy az ajtóban fülig elpirul. Meghallotta... — Bánom is én! -hősködik Hermin. - Hadd hallja! Szemébe is megmondom, hogy ideálom! Ugye mindig „kiülünk” az óráján? — Mindig! De csengetnek újból, s belép az igazgatónő hideg, barátságtalan alakja. Majd megdermedünk a tekintetétől. Leül, beszélni kezd. Halotti csend. — A módszertant fogom előadni. Kérem osztatlan figyelmüket! Önök peda­gógiai pályára készülnek: vegyék tudomásul, hogy a tanítás módjától függ annak sikere, ezért önökre nézve legfontosabbak a módszertani ismeretek. Kívánom tehát, sőt, követelem, hogy idejük legnagyobb részét e tárgy tanulására fordítsák. Stb., stb... Mi elképedve hallgatjuk. — Hát most melyik a fontosabb? - kérdezzük az első meglepetésben óra után. — Majd mindkettővel sokat foglalkozunk. — Én bizony nem tanulok ennek a jégcsapnak! - jelenti ki Hermin határozottan. — De megbuktat! — No persze, nem mer ám! Fél ám a Rudi bácsitól! A Rudi bácsi főispán és a tanfelügyelő tegező pajtása. Hja, hja! Jó, ha van ilyen Rudi bácsi! Számtanóra lesz. Marcona, szikár alak nyit ránk - a számtantanár. Le se ül, mint ragadozó csap le a krétára, a szivacsra, s megragadván a nevezetteket, egész hosszúságában odaállítja magát a tábla elé. — A matézist fogjuk kezelni, kérrrem - kezdi irtóztatóan raccsolva. - A maté­zis a tudományok korrronája. Csalás a mennyiségfogalmakkal való bánásmód ala­pos ismerete ad lehetőséget a világ helyes felfogásárrra. A közéletben nem élhe­tünk nélküle, de hisz nem kell sokat beszélnem, kisasszonyok bizonyára tudják, hogy ez a legfontosabb ismerrretkörrr a világon... Mindenki mosolyog. A matézisprofesszor azt hiszi, hogy őt nevetjük, s nem akarja észrevenni. A tízpercben a „legfontosabb tárgyakon” mulatunk. Következő órára beállít a mi jó öregünk. Szép fehér haja és szakálla van. Sokan jobban szere­tik, mint a fess irodalomtanárt. 3

Next

/
Thumbnails
Contents