Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Komma Olivér: Anya, négy gyerek és az anyaotthon
Komma Olivér • Anya, négy gyerek és az anyaotthon 83 Az iskola nem hajlandó Dáviddal foglalkozni, és egyszerűen megzsarolták Henit. Azt szabták feltételül, hogy a gyermeket vagy elviszi az iskolából rögtön tanítás után, vagy végleg ki kell vennie az iskolából, mert ha nem teszi, akkor javító iskolába helyeztetik. Pedig Dáviddal csak az a probléma, hogy nehezen illeszkedik be a közösségbe. Az első évét több általános iskolában végezte el a család zaklatott életmódja miatt, és sajnos nem tudta eredményesen befejezni, ezért most újra kell járnia az elsőt. Heni hiába kérte az otthon vezetőjének közbenjárását Dávid napköziben való elhelyezéséhez, semmit nem tettek, sőt, igyekeztek meggyőzni Henit, hogy ez így lesz jó. Talán mondanom sem kell, hogy ez teljesen átalakította Heni napjait, ami munkavállalás és másfajta teendők szempontjából kellemetlen. Ez a történet is egy szomorú példája annak, mennyire ki vannak szolgáltatva mindenféle intézményeknek és azok vezetőinek. Hazaérnek, és az első dolog megetetni Sanyikét, majd lefektetni, hiszen ő is egész nap úton volt. Ezután következik a vacsorafőzés. Készen kell lennie ötre, mert a gyerekért akkor kell indulnia az óvodába. A közös konyha a konfliktusforrások egyik gócpontja. Mindig többen vannak a konyhában a kelleténél (még akkor is, ha csak ketten dolgoznak éppen). A másik problémát a konyhaszekrényben tárolt élelmiszerek jelentik. A szekrényekben lévő lisztet, cukrot, kávét, - hogy csak a legértékesebbeket mondjam - nem lehet családonként külön elzárni, ezért gyakran előfordul, hogy megdézsmálják a másikét. Ugyanígy nehézséget okoz, ha egymásnak élelmiszereket adnak kölcsön a lakótársak. Hiszen vita tárgya lehet, hogy mikor adja vissza, mennyit adott-vett el, és sorolhatnám a végtelenségig a konyhai szópárbajok okait. Nem említettem még, hogy minden anyának van egy szociális munkása, aki vele foglalkozik, és segít a szükséges problémák megoldásában. Olyan dolgokra gondolok, mint hivatalos iratok kitöltése, tanácsadás, pályázatok írása. A cél minden esetben az anya sikeres kigondozása az otthonból. A gondozóját Heni általában a délutáni órákban szokta felkeresni, de valójában úgy érzi, hogy komoly dolgokban nem tudnak neki segíteni. Például sokszor sokkal eredményesebb tárgyalásokat folytathatna hivatalos személyekkel, ha egy gondozó (aki járatos az ilyen ügyekben) vele menne, de ezt az otthon vezetője nem engedélyezi. A gondozóval kialakított kapcsolatát Heni a következőképpen jellemzi: „Gondozómmal milyen viszonyba’ vagyok? Hát megmondom őszintén, hogy hát van kapcsolat, nem mondanám, hogy nincs, de mivel úgy nagyjából felületesen
