Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Bornemissza Iván: Billegők

74

Úr Dunatá) • 2003 március

— Fel kéne jelenteni. Ez nem az a Jóska, akire már többen panaszkodtak?

— De máskor meg már fizetett. Azt mondta, hogy nem volt megelégedve a munkámmal. Nem akarom, hogy megtalálják a fejemet a pellérdi mocsarakban, a farkamat meg a Király utcai szökőkútban.

— Hát akkor ne menj el hozzá többet! Most valamilyen Nikolics nevű ürge keresett embert melóra.

— Cigányhoz én nem megyek.

— Miért, hát cigány vagy te is, már bocs’, csak jobban megbecsül.

— Cigányhoz én nem megyek! Az még kutyább velünk, mint a magyar.

— Hát... Nem lenne jó valami normális meló? Bejelentős?

— Hát állandóan járok a munkanélküli központba, kaptam is a jövedelempótlót három hónapig, de csak csóválgassák a fejüket. Van egy cigid, tesókám?

Rengetegen járnak fel a nappali melegedőre volt bányászok. Előbb a szénbánya, aztán az urán zárt be. Ha összeadnánk a hajléktalanok bányában ledolgozott éveit, több ezer év jönne ki. Ott hátul, Józsinak öt éve volt, Károly bácsi huszonkettőt húzott le, a másikjózsi tizenegyet, nem is kapott végkielégítést, mert a bezárás előtt elérték, hogy elmenjen magától. Most véreset köhög. A mai napig kiakad a Geiger-Müller-számláló, ha elmegy mellette.

Több mint harmincezer ember vesztette el így az állását rövid idő alatt. Ma, hogy az extenzív iparosító törekvések ideje lejárt, a nagy termelékenységű, magas szakképzettséget kívánó, kevés embert alkalmazó munkahelyek idején büszkén jelentik be egy vadonatúj, harminc embert foglalkoztató gyár felépítését. De mi fogja felszívni ezt a hatalmas tömeget?

Ha még lehet. A szakemberek ugyanis azt mondják, hogy már egy-két munkanélküliként eltöltött év is maradandó nyomot hagy az emberben, megsokszorozva a lehetőséget, hogy már többé nem fog munkába állni. Ez tapasztalat.

— Kinek kellenék ennyi nyugdíjjal?

— És biztos, hogy minden nő csak a pénzre megy, nem lehetne olyat találni, aki... ?

— Biztos lehetne, csak nekem lenne kellemetlen, hogy semmi pénzt nem viszek. Kiszolgáltatottsági érzést keltene, és nehezen tudnám elviselni.

— Hány év munkaviszonyod van?

— Huszonkettő. Jó pár év alkalmi is volt. Hát, ha azok bejelentett évek lennének (nevet). Volt vagy tizenkettő. Volt, hogy megcsináltunk egy szezonban két házat, karácsonykor leálltunk, tavasszal újra kezdtük.

— És hogyan lettél hajléktalan?

— Hát, amikor elváltam, akkor maradt minden az asszonynál. A másik asz-