Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Bornemissza Iván: Billegők
Bornemissza Iván • Billegők 75 szonnyal meg elmentünk albérletbe. Talán, még ha jól összekapnám magamat, tudnák valamit. Egy családi házat felépítettem. — Elsőfeleségednél? Nem kaptad meg a ház értékének a felét? — A lakás felét otthagytam a lányoknak, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetni, de még így is kellett. És akkor a nejem összeállt valakivel, eladta, egymillió-nyolcszázezerért, azt hiszem. A lányoknak meg adott száz-százezer forintot. Holott a fele lett volna az egésznek. És mondtam a lányoknak, hogy kilencszázezer járt volna kettőtöknek. Aszondja, „hát most anyámmal erősködjek?” Akkor aztán az albérletünket eladták, és az élettársam elment haza, Komlóra a gyerekkel, hát én oda nem fértem be, mert ott volt egy másik lány is. — Meddig voltál együtt az élettársaddal? — Hát egy olyan... kilencven-... ötig. — És akkor egyedül albérleteztél tovább? — Ő is meg én is. De hát összejártunk, jött hozzám. Jó albérletem volt, mert én oda nem tudtam kijárni kefélni hozzájuk, na mondom magyarul. Akkor laktam az Erzsébet utcában, ott egy egyedülálló hapsi volt. Amikor jött az asszony, adtam a hapsinak kétszáz forintot, elment a kocsmába. Aztán meghalt az az ürge, onnan is el kellett jönni, akkor jöttem ide a menhelyre. — Nem bírtad már fizetni az albérletet? — Nem kerestem másikat. Valaki mondta, hogy van ilyen hely, gondoltam megpróbálom, hát gyakorlatilag kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is itt vagyok. Gyakori észrevétele a szakmának, hogy a hajléktalanszállók és a menhelyek kvázi munkásszállókként működnek. Nem új jelenség ez, így foglalták el a századforduló Budapestjének hajléktalan-ellátását a városba tóduló munkások. Nagyon nagy érvágás volt, hogy több százezer munkásszálláshelyet csuktak be csaknem egyszerre 1989-ben. Rengeteg embernek nem volt hátországa, utcára került. Sok helyen most ezeket az épületeket vásárolta meg az önkormányzat, és költöztetett beléjük gyakorlatilag rehabilitálhatatlan embereket. Persze a hozzáférhető helyek száma sem a hajléktalanok, sem a munkavállalók igényét nem elégíti lei. A munka tartós hiánya, mint említettem, pusztító hatású, de az is, hogy a hajléktalansága kezdetén álló embert rövid idő alatt (fél év - egy év) vissza kell állítani a „hajlékos”, munkás életbe, különben fél év - egy év alatt megjelennek a mentális megbetegedések, az alkoholfogyasztás, a lemondó beletörődés. — Az alkohol sem javallott, viszont azzal már kevésbé vagyok ilyen elviselő, toleráns, mint a kávéval.
