Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Bornemissza Iván: Billegők

70 Út Dunatát • 2003 március Bornemissza Iván BILLEGŐK Vidéki városnak nagyváros ez, ha viszont elfogadjuk a rossz nyelvek nézetét, hogy Magyarországon csak egy város van, akkor kisváros. Naponta bukkanunk ugyan­azokra az arcokra az utcán, a boltban, a hivatalban, a telefonkönyvben vagy praxi­sunkban. Itt nehéz elhazudni bármit. A kilógó feneket, a szegénység megannyi ki­hímzett, békévé oldott, málladozó, romantikusnak is megélhető mozzanatát. Egymás mellett élünk. Van, aki felfelé mobil, van, áld mobilt vesz, hogy felfelé mobilnak érezze ma­gát. (Van egy idevágó vicc: miért van a hajléktalannak mobilja ?... Mert mindig há­zon kívül van.) Egyszóval rengeteg a szegény. Hány hajléktalan lehet a városban? A városban, ahol példás a hajléktalan-el­látás, a városban, ami tán regionális központ, tán nem, de a hajléktalanok nagytér­ségi gyűjtőhelye. Ilyet csak olyan kérdezhet, áld nem dolgozott legalább egy hetet a hajléktalan-ellátásban. Vagyunk egy páran. Mondhatnánk hogy a Nagyfalu (azaz Budapest) hajléktalanszámának tíz szá­zaléka: 2-3 ezer fő, ha meg tudnánk mondani, ki is igazából a hajléktalan. Ha meg tudnánk mondani, hol húzódik a határ a leszakadó, vagy inkább lemálló szegény­ség és a hajléktalanság között, ha be tudnánk sorolni az agresszív férjét tizenegy éve el nem hagyó, bántalmazott nőt a megfelelő helyre; hogy mi a neve a szőlőhe­gyeken magát évek óta dacból tápláló, roskadozó faházban lakó, havi húszezer fo­rintból, fűtés nélkül éldegélő, egyedülálló férfiak tömegének; vagy a huszonegye­dik századra megye szerte béres sorban szolgáló, ellátmányért, cigarettáért, liter borért tizenkét órát dolgozó pásztornak (cselédnek, zsellérnek?), akinek sem egy­hónapi tartaléka nincs, sem elképzelése arról, hogyan kell kitölteni - például - egy szociális otthoni elhelyezést igénylő lapot, és akit kihajtanak a „tanácsról”, mert büdös; hova sorolható az öt gyerekét nyolc általános végzettségével felnevelő „kolompár”, aki hajdan csillésként, napi negyven tonna szenet mozgatott meg öt­ven fokos melegben egy kilométerrel a földfelszín alatt; a kapun belüli munkanél­küliből, kapun kívüli munkanélkülivé vált kisember; az államszocializmus gon­doskodásában „elkényeztetett”, öröknek hirdetett keretek között valamilyen szebb jövő építésében munkába álló, egész városrészt felépítő munkások serege; az okos, de önmagát központi odafigyelés nélkül menedzselni nem tudó, valaha az egyetemen óraadó kisöreg, aki rossz eltartási szerződést kötött, most pedig el-

Next

/
Thumbnails
Contents