Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
62 Úl PUNATÁr • 2003 MÁRCIUS — Hát nem minden nap mentünk be vásárolni a piacra, vagy hogy nem otthon ettünk. Mentünk apumnak a nagyanyjához, aztán ott kajáltunk. — Váltsunk kicsit témát! Milyen iskolába is jársz most? — Számítástechnikai és informatikai iskola. Alapítványi iskola. Hát 21-en vagyunk egy osztályba, de ez most má kevesebb, mer buktak. Aztán... na, hát így az osztályközösség fele kisebbségi, fele meg ilyen „vagy tanulok vagy nem” típus. Hát istenem, nem tudom... Lehet, hogy nem tudnak menni máshova iskolába vagy... fogalmam sincs! — Testi fogyatékosok vannak? — Nincsenek. Szellemi fogyatékos... enyhe: van egy srác, aki valahogy nincs ott a toppon. Ez az iskola érettségit ad, plusz ha ott maradok két évet, azaz öt évet járok ott, akkor lerakhatok egy olyan külön osztályba lévő hogyhívjákot... egy félévet, ami azt jelentené, hogy mehetek a főiskolára tanulni; automatikusan fölvennének. És ugye, az első diplomát azt nem kell fizetni. Hát nyomdai meg számítástechnikai dolgokat tanulunk, de én külön számítástechnikait akarok, ami azt jelenti, hogy nem software-üzemeltetőire, hanem programozóira akarok menni. — És itt milyen a környezet? Szeretsz ide járni? — A tanárok jók, a gyerekek meg olyan, hogy... Az a baj, hogy nekem má szerintem, mivel elmúltam 18, ezé má más. Szóval kicsit furcsa. — Osztályközösség van? Barátok? — Hát ja. Nem annyian. Szóval van, aki úgy nem tartozik bele, mer vagy anynyira megutáltatta magát, hogy azt mondják a többiek, hogy na te menjél el... Vagy pedig az van, hogy alapból nem bírják. — Neked személy szerint vannak ott barátaid? — Ja, persze! Hát így nem szoktam velük eljárkálni, de vannak barátaim. — A lábad miatt adódnak problémák az iskolában? — Nem! Nem foglalkozok vele. A légkör az eléggé merev. Szóval... hát így, mintha két csoportra lenne osztva az egész osztály, az osztályközösség. Hát ugye vannak a cigányok, megvannak a magyar gyerekek. Ezt lehet érezni eléggé erősen... — Te hova tartozol inkább? — Hát én semleges vagyok! Én mind a két oldalhoz megyek, vagy nem. Nem vagyok az a fajta, hogy most akkor én csak oda megyek, ahol magyarok vannak. Hát szóval nem vagyok rossz viszonyba, nem mondom neki minden reggel, hogy rohadj meg, vagy például, hogy nem bírom a bórádat nézni, meg hogy micsoda... Köszönök neki, kezet fogok, beszélgetek vele két szót, azt szevasz kalap. — Lépjünk kicsit tovább. Mikor kerültél ide a házba?
