Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
Farkas Zsombor • „Itt a tövő előttem! 63 — Február vége - március eleje. 2Q02. Valahogy így. — Mi volt ennek az oka ? Miért kerültél ide ? — Fiát a lakásprobléma miatt. Nem tudtuk fizetni az albérletet. Ez má nem a Malomárok utcába volt. Azt eladtuk. — Tehát ezért kerültél ide ? És apukáddal mi történt? —Járta az utcákat, még este is, aztán... nem jó, hogy vele voltam. Nem aludt sehol, vagy ismerőseihez ment. — Nem volt egyáltalán hol aludnia ? Meddig tartott ez az időszak? — Két hét. Aztán mondom, bejövök ide, aztán hátha van valami... — Nem volt esetleg hajléktalanszállón apukád? — Nem! Mondta, hogy ő oda nem megy. De nem is ment! Én jöttem ide! — Mit szól ahhoz, hogy te itt vagy ? — Hát ő azt mondja, hogy jobb így. Jobb így, mer... mer hát jobban bírjuk. Én is jobban bírom, mer így jobban tudok tanulni, mint ott ugye. Persze ha má megkapom a lakást, abban a percben, amint tudok, megyek! — Akkor kizárólag a lakásprobléma miatt kerültél ide? — Igen csak a lakás! Hát pénzügyi probléma. — Itt milyen az élet? Mennyire sikerült beilleszkedned? — Hát a beilleszkedés az lassan ment. Szóval van, akit ismertem: Misit meg Éva nénit... ő a vezető... őt ismertem régebbről. Hát őt még a Malomárok utcából. Még jártam hozzá régen a családsegítőbe; hát ilyen játszóház vagy isten tudja, mi volt... valami ilyesmi volt... Aztán megtudtam, hogy van ez... A családsegítőn keresztül segítettek. — Akkor itt vagy már nagyjábólfél éve. Milyen élményeid, tapasztalataid vannak? — A rosszból több volt, a jóból kevesebb! — Egyáltalán hogy sikerült azt elfogadni, hogy intézménybe kerülsz? — Nem volt könnyű! Nem volt könnyű! Kemény volt! De valahogy kibírtam, nem tudom, hogy sikerült, de eddig még bírom. Igaz, má egy kicsit ott vagyok, hogy pont a határon. Má mondom, akkor most má tényleg vége. Például húszadikán is volt egy kisebb konfliktusunk Misiékkel: ezek videóztak, én meg jöttem haza. Jól éreztem magam, mer lenn voltunk a völgybe, barátaimmal, apámmal, és iszogattunk is. Jó állapotba jöttem haza. Persze nem úgy, hogy be voltam rúgva, csak megvolt az alaphangulatom. Aztán ezek fönn videóztak, én meg jövök föl, aztán megkérdezem, hogy most akkor ez a nő megfullad vagy nem. Ezek meg mondják, hogy maradjál má kussba! Én erre meg elkezdtem ordibálni Misivel is meg Klárival is, hogy mi a faszé izéinek itt velem! Mondok egy szót vagy kettőt,
