Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
Farkas Zsombor • „Itt a tövő előttem! 61 — Nem akarok mondani hosszú időt. Legyen max három hónap, ami úgy kimaradt. — És akkor egyszer csak öngyilkos lett. Apukád ezt hogy élte meg? — Nehéz volt neki. De hát elmúlt! — Szerette azt a nőt? —Aha. Szerette, csak hát ugye rosszul jöttek ki a dolgok. Azóta meg neki sincs senkije. — Apukád nem beszélt neked erről a nőről soha? — Hát úgy emlegettük, hogy hiányzik meg ilyesmi, de amúgy nem. Előfordult má akkor, hogy apukám ivott, de nem ivott olyan sokat, hogy hulla részegen jött haza. Hát azt tudom, hogy ivott, de annyira nem volt részeg. Szóval látszott rajta, hogy volt benne... hát igen, hogy volt benne. Kocsmázott. — Otthon volt mindig időben? Nem hagyott egyedül sokáig? — Amit mondott, azt mindig betartja! Az egy jó része a dolognak. Iskolaidőszakban hogyha szülői értekezlet volt vagy fogadóóra, arra mindig elment. Szóval nem volt ilyen kimaradása... — A Malomárok úton milyen körülmények között éltetek? — Két szoba, összkomfort... meg meg volt minden persze, ami úgy kellett... igaz késve, de meg tudtuk venni. Dolgozott, nem voltak ilyen problémák. — Barátaid jártak fel hozzád? — Persze! Osztályból is, meg a házból. Barátaim... — Ez a lakás tiétek volt? — Igen. De eladtuk. Hát tartozások miatt szerintem. Fönnmaradtak... nem tudom, apum fizette, én meg még akkor nem tudtam úgy, hogy mi... mi is van... mi is ez az egész. De nem volt vele úgy gond. Azt hiszem, eljöttünk. Ez már ötödik után volt... hatodik. A mostani lakást is bérli... egy szobát... albérlet... egymaga. Aztán beadtuk most a lakásigénylést áprilisba, aztán remélem, meg is kapjuk most. Hát ugye, ha minden igaz, má csinálják a lakásokat... Remélem, hogy megkapjuk, aztán akkor én is el tudok menni! Pénzügyi dolgokba, mondom, így nem nagyon mentem bele, de észrevettem, hogy má nem volt annyi, amennyi kellett volna. — Miből vetted észre? — Volt, hogy kajahiány volt, vagy nem kaptam meg mindent, amit szerettem volna. Hátistenem, játékok vagy valami... Walkman, vagy nem tudom... csak ilyen játékok... ilyen hülye kis izék, ami megtetszett. Megszerettem volna kapni valahogy, aztán... — Ez az élelemhiány mennyire volt komoly?
