Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
60 Út Dunatái • 2003 március — Téged itt hagy ? — Hát önálló vagyok má! — Mennyi időre menne? — Nem olyan sok; hat hónap max. Addig má kibírom! — De visszajön hozzád? — Persze. Nem akar itt hagyni! Persze félek, hogy ne történjen vele semmi gond, de tud vigyázni magára... Szóval ilyen keményebb dolgok nem voltak, hogy veszekedtünk volna túl komolyabban. Azé én is kikaptam sokszor! Neki volt igaza. — Megvert? — Hát egy-két pofon persze elcsattant... hogy késtem, vagy nem mentem haza időbe. — Ilyenkor megpofozott vagy megvertI — Nem vert meg, csak megpofozott. — Apukád élt valakivel a válás után ? — Hát volt egy nő neki, mikor még a Malomárok utcába laktunk, de fölkerült a Baktai útra a nő. O is a Malomárok hatba lakott. Ilyen körülményeket nem tudok, hogy hogy ismerkedtek meg. — De te ismerted ezt a nőt? — Persze! Találkoztam vele többször is. Volt egy lánya... má nagyobb volt... én vagy hét éves voltam... má iskolába jártam. — Meddig tartott ez a kapcsolata apukádnak? — Több mint egy évig. Jó indult, aztán a nő... hát fölkerült a Baktaira. Nem birta... nem tudom, nem is akarok belemenni, mer öngyilkos lett. — Akkor egy kicsit ebbe menjünk már bele! — Hogy ez hogy történt? Jó volt a viszonyük, de nem tudom, miért került fel a Baktaira... Szóval lehet, hogy má elege lett az egészből... Hát ő is tanár volt, aztán lehet, hogy a gyerekek is teszik... nem tudom. — Ivott esetleg? — Nem ivott! — Apukád sem ivott? — Akkor nem... — Most iszik? — Hát vannak ilyen kisebb kilengései. Hát, amikor ez történt, akkor én éppen S-ben voltam. Azt tudom, hogy akkor lett öngyilkos, amikor először mentem iskolába, szeptember elsején... apám se tudja, miért. — Meddig kezelték a Baktain?
