Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
Farkas Zsombor ■ „Itt a jövő előttem! 57 — Mi lett azzal a pénzzel? — Elment tíz év alatt. — Mire? — Hát nem tudom, mire ment el! Meg még... szóval úgy volt, hogy kaptunk pénzt plusz egy lakást... — Kitől kaptátok? — Apám eladta a házat, és abból lett panellakás, kint a Malomárok 6-ban. — Oda már apukáddal költöztél? — Igen. Még iskolakezdés előtt. 5 éves voltam. 4 éves korom után volt, igen. — Innentől kezdve ketten életetek apukáddal? — Igen... Mint minden gyerek, csellengtem sokat, jártam el, csavarogtam. Általános iskola harmadik-negyediktől. Előtte nem! Akkor is eleven voltam meg minden; lenn voltam a játszótéren, alig akartam fölmenni. Meg ugye hamar barátokra tettem szert, mer könnyen tudok barátokat szerezni... Hát... lehet hogymeg is sajnálnak vagy nem tudom. — Érzed, hogy megsajnálnak? — Nem érzem. Szóval sajnálatot nem érzek. De hát valahonnan jön! — Nem véletlenül mondtad, hogy megsajnálnak. A lábad miatt? — Igen, a járásom miatt. — Miből lehet ezt érezni? — Ahogy beszélnek velem. — Hogy beszélnek veled? — Hát nem úgy, mint veled! — Miért, velem hogy beszélnek? — Nem tudom, de biztos, hogy nem úgy! Meg úgy szerintem, belsőmből is kialakul, hogy könnyen tudok barátokat szerezni, mer nem vagyok egy rossz típusú gyerek. Nem is voltam! — Azt a sajnálatot miből lehet sejteni ? — Hát ahogy néznek, meg ahogy beszélnek. Na, de mostanába már nem. Már nagy vagyok, de amikor még kisgyerek voltam akitor. Hát ugye furcsa volt nekik. Nem mondták ki; bujtatták... Ja... meg mindig elmondtam a véleményemet. Nem vagyok az a gyerek, aki hagyja magába a dolgokat. Mindig elmondom, amit el akarok mondani! — Kiskorodban mennyi problémát okozott a lábad? Részt vettél a játékokban? — Próbáltam én! Meg hát ugye... nem is tudom... persze nem tudtam részt venni minden egyes ilyen rendezvénybe. Ilyen sportrendezvény például...
