Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
58 Út Dunatát • 2003 március — Hogy emlékszel erre? Nehéz volt elviselni az ilyen helyzeteket? — Hát igen, persze! Mer én is részt akartam venni benne. Olyanba, amit nem tudtam, amit mégsem lehet. — Nézted, ahogy játszanak? —Ja! Máshogy nem ment! Leültem, és néztem őket. Miután nem ment máshogy! De viszont nem érzem úgy magam, hogy ki vagyok szolgáltatva emiatt! Hát ugye rosszul esett, rosszul esett, hogy nem tudok részt venni benne, de ki kellett bírni valahogy. — Mennyire sikerült túltenni magad ezen? — Sikerült túltenni magam! Mindig sikerült! Hát aztán jött az iskola. Ott meg má könnyebb volt beilleszkedni. Ugye első osztályba mindenki megismeri a másikat. Aztán szépen együtt növekedtünk föl. Első három évre nem nagyon emlékezek vissza, hogy most ott volt-e valami, de szerintem nem volt olyan, mer ha nagyobb dolog történt volna, arra biztos emlékszek. Nem, nem volt ilyen keményebb dolog. — Nagyjából ötödikes kortól már kezdenek jönni az osztálybulik, az iskolán kívüli közös programok. Ezekre hogy emlékszel vissza? Hogy teltek ezek a bulik? — Hát a Mikulás-bulik azok úgy teltek, hogy mindenki megajándékozta a másikat. Az úgy ment. Aztán ugye kaja volt, pia volt, csajok voltak. Táncoltunk, szórakoztunk. így mentek el ezek az idők. Volt három csajszika, aki úgy megtetszett. Odavoltam értük! — Viszonozták? — Nem! Szóval ez nem olyan kölcsönös volt, mint ahogy én gondoltam. Nem úgy jöttek össze a dolgok. Hát attól jól elvoltunk. Volt, amikor táncoltam velük, volt, amikor nem, mer azt mondták, hogy nem. — Általában te mentél oda felkérni őket? — Aha, persze. Hát barátnőm... az első... ilyen iskolai izé... egy volt még hatodikba, azt hiszem... igen, hatodikba volt... valamennyi idős csajszika volt... valami diszkóba találkoztunk... farsang után volt egy ilyen előnyári diszkó. — Az iskolában? — Igen. Aztán ott volt ilyen nagy buli. Ott ismerkedtem meg vele. Hát így két hónapos dolog volt az egész. Nem volt olyan kemény. — Ez mit jelent? — Hát istenem! Nem volt olyan, hogy fölmentem hozzá, csak annyi volt, hogy hazakísértem, megfogtam a kezét. — És őt nem zavarta a lábad? Beszéltél vele erről?
