Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
56 Út Dunatát • 2003 március — Az agyvérzés miatt bénult meg a lábad? — Igen, mer lebénult a jobb oldalam. De tudok járni, szóval azzal nincs gond! — Mondtad, hogy szüleid elváltak. Kinél maradtál? — Úgy két éves koromban váltak el. Apukámmal maradtam. — Miért váltak el? — Erre már nem emlékszem... — Apukád sem mesélt erről? — Nem is kérdeztem! — Hogyan maradtál apukáddal? A bíróság döntött így? — Fogalmam sincs! Nem tudom! Lehet, hogy együtt döntöttek így, hogy ne legyen belőle bírósági ügy. — Anyukádnak nem is kellettél? — Hát... de... Kellettem én neki, csak... nem is tudom. Nem tudom! Szóval kicsi voltam nagyon. — Kiskorodból emlékszel-e családi veszekedésekre, esetleg verekedésre? — Verekedésről nem tudok, veszekedésről meg ilyen kisebb kiabálások, meg nem tudom mik, de voltak. Előfordult, mint mindenhol. De amúgy normális családnak néztünk ki. — Anyagilag? — Anyagilag nagyon jól álltunk. Hát tudod, hol van az Almagyar utca?! Ott bent, ahol most a virágüzlet van. Az a miénk volt, plusz még benti három ház, plusz a telek. — Apukád mivel foglalkozik? — Háztartásigép-szerelő az alapszakmája, de viszont ért mindenhez; volt fényképész, buszsofőr, sofőr, akkor elektroműszerész. Szóval mindent, ami... Amit el lehet képzelni! — Anyukád? — Anyukám pedig vendéglátós. Vendéglátóiparis. — Hol dolgozik vagy dolgozott? — Hát most jelenleg nem tudom, hogy hol dolgozik. — Hol dolgozott? — Hát amiről én tudok, Hotel Flóra. Ismered?... Fauna, bocs, Fauna! — Ott mit dolgozott? — Büfés is volt... Mer ugye az élettársa a vezérigazgató! — Az a három lakás az Almagyar utcában elég sokat ér. Mi lett azokkal? — Hát most már igen.
