Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
Farkas Zsombor • „Itt a tövő előttem! 53 lalkoznak, mint az enyém, de csak gyerekekkel. És jelenleg a világ legjobb orvosai dolgoznak abban a kórházban, és ők tudtak megvizsgálni... — Miért csak lehet, hogy meg tudtak volna műteni ? A műtéttel meg tudták volna gyógyítani a lábadat? — Hát nem száz százalék! Hát nyolcvan-húsz. Nyolcvan siker, húsz meg ilyen labilis. De viszont azt mondták az orvosok, hogy húznám a lábamat, de le tudnám rakni a sarkamat, mint a jobb lábammal. Mer nem tudom mozgatni a lábamat, mer agyvérzéssel születtem... — Miért nem történt meg a műtét? — Hát mer visszajöttem! Meg ugye ott még... hát... várni kellett volna a műtétre, nem tudni mennyit. — Körülbelül? — Most mondjak egy... hát legyen két hónap, — És ezt már nem akartad megvárni? —... hát ki tudja, hogy mikor került volna rá sor. Mer lehet, hogy több... mer engem még Budapesten is megműtötték... — De hát, ha még egy évet is várni kellett volna, és nyolcvan százalékos az esély, hogy meggyógyulsz? Miért nem vártál? — Nem tudom! Szóval, ha visszamegyek... mer vissza fogok menni! Lerakom itt még az érettségit meg szeretnék menni főiskolára lediplomázni... — Volt valami konkrét oka, hogy nem vártad meg a műtétet? Anyagi okok? — Lehet, hogy pénzügyileg is kicsit húzós lett volna. — Fizette volna nagybátyád? — Fizette volna természetesen. — Akkor? — Lehet, hogy sok lett volna. — De hát fizette volna?! — Hát fizette volna. Csak hát ugye, má lehet, hogy őket is meghúzta volna egy picit anyagilag. De nem hiszem, mer van pénzük, de... — Azt mondtad, hogy kifizeti. Akkor neked nem azzal kell foglalkozni, hogy nekik ez mennyi pénzbe kerül. — Hát ez is igaz. De viszont egy kicsit... — Vagy inkább megijedtél? — Meg is ijedtem, mer ki tudja, hogy hogy sikerül. Nem akartam csak így fejest ugrani a semmibe. Aztán lei tudja, hogy hogy sikerülnek a dolgok. — Ha az a 20% következik be, akkor mi történik?
